Google Analytics

kedd, november 10, 2009

Megkeresztelve

Mar megint eltelt egy honap... Mivel ugy nez ki, hogy se Apa, se Mami nem jut oda, hogy irjon, most mar kenytelenek vagyunk mi kezunkbe venni az iranyitast, vagy legalabbis a blogot mindenkeppen. (Az iranyitast is probaljuk, de azt nem adjak olyan konnyen az õsök...)

Ezt el kell meselnem: Gergo vagyok, es azert irok, mert leontottek. Par hettel ezelott, amikor meg Nagyanyo es Nagyapo is itt volt (mert azota mar hazarepultek egy naaagy repulon), mar gyanusan indult a reggel, mert mindenki nagyon keszulodott... Mi Bencevel nem sokat aggodtunk, egeszen addig, amig Mami valami nevetseges es nagyon kenyelmetlennek tuno cuccot nem kezdett pedzegetni, hogy azt bizony fel kellene venni lassan...


Aztan meg, amikor beadtuk a derekunkat es feloltoztunk, akkor meg elvittek vasarnap (!) hajnalok hajnalan (!) TEMPLOMBA! Persze mar gyanut foghattunk volna par hettel korabban, amikor szinten elmentunk egy ilyen misére, de akkor meg minden uj volt es erdekes. Most is rengeten voltak, es nagyon hangoskodtak, allitolag enekeltek, de bezzeg amikor valami istenbárányos ének vegen megtapsoltuk oket, es még jeeee-ztunk is, akkor meg bezzeg senki nem csatlakozott, csak mosolyogtak rajtunk... A fene se erti oket... Most akkor buli van vagy mi van?


Na mindegy, mar epp ugy tunt, hogy kezd a vege fele kozeledni a buli, amikor is megjelentek Mami es Apa baratai szepen sorban... Ott volt Alex is, vegre valaki a mi generacionkbol, nem csak az oregek... Mindenki nagyon izgatottnak tunt, ami minket mondjuk kicsit aggasztott, Bence ra is akaszkodott Apara es nem is engedte el tobbet, de en jol szorakoztam Alexszel.


Na, aztan visszamentunk a templomba, amikor is egyik meglepetes ert minket a masik utan. Egyreszt jo volt, hogy valamennyit szaladgalhattunk, de azt bezzeg nem engedtek, hogy azt a nagy oriasi gyertyatartot rangassuk, pedig az vicces lett volna. Viszont egyszer csak egy kis medencehez vittek, es leontottek Bence fejet vizzel, aztan meg az enyemet is!!!! Pedig en mar Bence nyakonontese alatt is intenziven jeleztem, hogy en ellenzem a dolgot... Meg azt se tiszteltek, hogy nyakkendo van rajtam... En is megadom a tiszteletet, meg minden, es akkor ez a hala: varatlanul nyakonontenek... Aztan probaltak szepiteni, es adtak gyertyat, meg be is olajoztak, meg minden, de engem mar nem tudtak levenni a labamrol... Inkabb kapaszkodtam a Mamiba, Bence meg Apaba, biztos, ami biztos.

Aztan este elmeseltek, hogy most aztan nagy megkeresztelkedett fiuk lettunk (minek utana en masnap megmeredzkedtem, de semmivel se lettem nagyobb, mint voltam, szoval atveres az egesz), es hogy lettek keresztszuleink, es kereszttestverkeink is, egyelore Tamas Alex es Lili, aztan majd varjuk a tobbi kereszttestverket Rekatol es Krisztol. Remelem, azert ez a kereszttestverseg nem zarja ki azt, hogy esetleg majd egyszer felesegul vegyem Alexet... Vagy Lilit!


Tovabbi keresztelos kepekert klikk ide.

vasárnap, október 18, 2009

Mindent kétszer mond, mindent kétszer mond?

Bence mindent kétszer mond. Kutyus, kutyus. Mami, mami. Apa, apa. Csillag, csillag. Leven mi se nem dadogunk, se semmi, gyanitottuk, hogy az oviban lappanghat valami titok... A napokban ra is kerdeztem az ovoneninel, hogy mi allhat a dolog mogott. Miutan jol kirohogcselte magat Miss Sue, mondta, hogy szerinte az lehet, hogy az oviban gyakran jatszanak egy jatekot, hogy o kartyan felmutat kulonbozo dolgokat, es mondja a nevet, aztan a gyerekek utana mondjak, tehat mondjuk felmutat egy kepet egy babarol es mondja "Baby", a gyerekek meg valaszolnak "Baby". Es ezert mondja Bence otthon mindket szerepet egyedul: "baby, baby". :o))) Edes.

csütörtök, október 08, 2009

Miert jo itt 1.

Amiota mar irodaban ulok a gep elott es nem butorokat pakolok es adok el, azota elkezdtem hizni. Igy hat eljott az ideje valami testmozgast talalni, hogy ne valtozzak habcsok emberre. Szoval a helyi uszodaba vettem berletet, es becsuletesen el is jarok ketsze- haromszor hetente. A berlet 20 alkalomra szol es 2 honapig ervenyes. 3 hetig nem voltam, mert beteg voltam, es gondoltam milyen jo lenne szolni, hogy ugyanmar hosszabitsak meg még egy par hettel, mert nem tudtam jonni. De aztan nem is torodtem vele, milyen hulye gondolat amugy is. 20 alkalom 2 honapra. Kesz. Ez a berlet, ha nem tetszik vegyek jegyet.

Ma, mikor a 3 het kihagyas utan eloszor mentem, mondta a belepteto neni, hogy figyeljek a lejaratra, mert csak ket honapig ervenyes, de most o meghosszabbitja a honap vegeig. Es mondta, hogy legkozelebb ha szabadsagra megyek vagy beteg vagyok, csak hivjam fel oket es annyival meghosszabitjak a berlet ervenyesseget, amennyit kimaradtam. Mondtam koszonom szepen es igen, beteg voltam. Es mondta, hogy igen latja a gepben, hogy nem voltam egy ideig. Hat igy jartam.

szombat, október 03, 2009

Az elsõ fegyelmi

Tegnap mentunk a gyerekekert az ovodaba, ahol megszoktuk, hogy mindig nagy orommel meselik az ovonok, hogy mi minden aranyosat csinaltak aznap a fiuk, mennyit aludtak, ettek, stb.

Most azonban - bar most is kedvesen fogadtak - az asztalon egy incident report (incidens jelentes) fogadott, miszerint a fiuk jatek kozben - nevezetesen a jatek mikrohullamu sutonel - nem engedtek jatszani a tobbieket, es kollektivan modszeresen megharaptak mindenkit, aki a sutohoz kozelitett, konkretan harom esetben...

A jelentesben benne volt, hogy az erintett (vagyis inkabb megharapott) gyerekek szuleit telefonon ertesitettek a tortenesekrol (ez a rend), es mivel egyikuknek sem volt kifogasa, vagy barmije, a fiuk ezuttal megusztak, mindenesetre figyelni kell rajuk.

Az egeszben a meglepo az volt, hogy a szemtanuk szerint az egeszet Gergo kezdte... allitolag... pedig a mi tapasztalataink szerint Gergo szinte sosem harap, mikozben azert Bendecketol a csaladban mindenki oriz egy-egy kis harapas nyomot itt-ott, Gergo tobbet is szegenyke, de o is inkabb csak szeretetbol szokott harapni, amikor mar annyira meg vannak aradva az erzelmei, hogy szeretetbol megharapja a masikat. (Rendszerint Gergot persze, aki ilyenkor visitva fejezi ki nem tetszeset.) Szoval erdekes, hogy most meg pont Gergo folyamodott ehhez a tamadasi-vedelmi modszerhez. Persze az is lehet, hogy az ovonok csak nem lattak, amikor Bence kezdte a hadmuveletet a kis eles fogaival, ezt nem lehet tudni.

Hat igy jartunk. Remeljuk azert nem tiltjak ki oket az ovibol garazdasagert...
A mi artatlan ibolyaszemu gyerekeinket...

Posted by Picasa

szombat, szeptember 26, 2009

Az oregotthon titkos lakoi

Most mar egeszen biztos, hogy a gyerekek titokban valami oregotthonba jarnak baratkozni...

Mostanaban mar eleg sokat dumalnak, bar tobbnyire egyaltalan nem erteni, amit mondanak, de folyamatosan magyaraznak, es a 'torteneteik' visszatero szereploi Babi, Mimi, Manyi, Bélabá, Jani, Lali es Lili. Az ovodaban ertelemszeruen még csak hasonlo nevu baratkak sincsenek, ugyhogy nincs mas magyarazat - kulonosen a neveket ismerve - , mint valami titkos oregotthon. Csak ez lehet. Mi mas?

szombat, szeptember 19, 2009

Kispanda unatkozik...

A fiuk mindig is mondtak, hogy unalmas lehet odabenn kisPandanak egyedul, na de ennyire???

szerda, szeptember 09, 2009

Magyarság tudat

Ma reggel Bendecke bebizonyitotta, hogy habar kulhonban szuletett, melyen legbelul azert magyarnak erzi magat.

Tanusagot tett rola, hogy a gyokerek a fontosak es hogy a ver nem valik vizze. Ez a reggel is eppen ugy indult, ahogy a tobbi: amig a Mami fozte a reggeli zabkasat a gyerekeknek, addig en Bencevel korulottem csinaltam a sajat reggelimet, amikor is Bence meglatta a csabai szalamit, amit a szendvicsbe szeleteltem. El is lopott egy szeletet rogton, amint ott ult a konyhapulton mellettem, es betomte a szajaba. Szepen kimasszirozta a kis fogaval az izanyagokat, majd az egeszsegtelen hus darabokat - ami maga a szalami volt - kikopte es a kezembe adta, ahogy tanitottuk neki, ha valamit nem ker. Aztan kis ido mulva felkapta az egesz szalami rudat es elkezdte harapni, csak ugy parasztosan, magaban.

Amikor Gergo megjelent, akkor persze o is ki akarta probalni a szalami harapast, de ekkor Bence bolhas kutyakent morgott, es megtagadta a kolbasz atadasat vagy akar csak a megosztasat is, pedig amugy ez azert nem jellemzo, eleg joszivuek. Inkabb felkapta a fel paradicsomot az asztalrol, es azt nyujtotta neki, hatha beeri ennyivel. De persze Gergot se olyan fabol faragtak, nem kellett neki, a kolbaszt akarta tovabbra is kitartoan. Ekkor Bendecke athajitotta a paradicsomot Gergo feje folott, hatha arra majd rákap, mint a kiskutya, de Gergo nem mozdult, le se vette a szemet a szalamirol, repulo paradicsomok ide vagy oda.



Aztan kulso beavatkozasra vegul Gergonek is jutott szalami, es Bence se orditott nagyon.

(Persze ezek utan a zabkasat a mami ette meg egyedul... kinek kell a zabkasa a parasztkolbasz utan??? Meg ha finom mezes-fahejas is...Pff.)

szombat, szeptember 05, 2009

Karbantartás alatt

Apukamtol kolcsonoztem ezt a kifejezest. A gyerekek az elmult napokban rendszeresen karbantartas alatt alltak (ertsd: folyamatosan a karunkban kellett tartani oket), kisebb-nagyobb megszakitasokkal. Fogzasra gyanakszunk. (Mint minden 2 even aluli gyerek szuleje...) Eleinte Bence, aztan most inkabb Gergo a szenvedo alany. Felordit az ejszaka kozepen, es csak karban nyugszik meg. Esetleg megspékelve egy kis langyos tejjel... (amibe persze belekeverem elozetesen a homeopatias fogzas elleni lottyot.) Idonkent gond nelkul alszanak este 7-tol reggel 7-ig (na jo, ez eddig mondjuk egyszer fordult elo, altalaban inkabb 8-tol alszanak 6-6.30-ig), de ugyanakkor vannak ejszakak, amikor sorozatban kel valamelyik gyerek ket orankent... Es nem is alszik vissza, csak hosszas ringatas vagy netalantan egy kis tejecske utan... Ki erti ezt? Csakis a fogzas lehet... vagy valami.

A helyzetet tovabb neheziti, hogy Bence teljesen leszokott a tejrol es a cumisuvegrol. A cumisuveget nem is banjuk, de tejet sem iszik, sehogy sem, sem poharbol, se kulacsbol, se sehogy se. Ennek megfeleloen viszont megborult neki az esti elalvos rutinja, aminek eddig szerves resze volt a tejivas, ugyhogy nala maradt a karban hurcibalas, maskulonben fulladasig ordit... Pedig regen olyan szepen elaludt magatol... (Gergo tovabbra is megissza a maga 2-3 decijet elalvas elott, cumisuvegbol, aztan befordul es alszik, no problem.) Talan rajuk tort a szeparacios szorongás? Vagy mi? Nappal is rajuk tor idonkent az ektelen elkeseredettseg, amikor nem segit se az eltereles, se semmi, csak az olbeveves. (Ami igy a kerekedo hasammal mondjuk nem egyszeru, meg szerencse hogy egyelore vagyunk rajuk elegen.) De mi lesz velunk kesobb???

Reggelente igy kukoznak le az emeletrol a racson at...
Apa meg lentrol ugralva csikizi a talpukat... :o)

A masik: nem erdekli oket a mese... kicsik meg hozza? Pedig amugy sokat 'olvasnak', es ha a kepeket is nezhetik kozben, az megjobb, de elalvaskor nem erdekli oket semmilyen tortenet, amit az agyban kellene hallgatniuk... Egy idoben minden este probaltunk nekik olvasni, hogy resze legyen az esti rutinnak, de nem erdekli oket, szetmaszkalnak. Ha olben tartva, sotetben, etetes-altatas kozben meseluk valami meset fejbol, az oke, akkor nem szaladgalnak el, de ez inkabb a karbantartas miatt van, mintsem a mese miatt... Valamelyik nap kinunkban a diavetitessel probalkoztunk... Hat ehhez meg tenyleg kicsik, erre hamar rajottunk, amikor ahelyett, hogy tejecskejuket szopogatva, konnyes szemmel meghatodva neznek az Oreg nene ozikejet, ehelyett visongva-kipirosodva rohangalnak a vetitovaszonkent szolgalo fellogatott terito alatt ki-be a tok sotetben... Nacceru...

Hogy fogjuk elaltatni a harom gyereket majd egyszerre???

szombat, augusztus 15, 2009

Chick magnet, avagy A Megállapodás

Gergo vagyok, es azert irok, mert ragadnak ram a csajok. En nem tudom mi van, de akarhova megyunk, vadidegen kiscsajszik kapnak olbe vagy fognak kezen es nem eresztenek...

Valamelyik nap is kimentunk a Roma St parkba az osokkel + nagyosokkel, hogy 'kikapcsolodjunk', erre epp csak hogy odaertunk, ramugrott egy kis szoke csirke, aki amugy is SOKKAL idosebb volt nalam, legalabb akar 5 eves is lehetett a ven tyuk, es kezen fogott es vitt... En meg csak neztem a mamira, segelykeroen, hogy mentsen mar ki szorult helyzetembol, mert bar nem volt ellenemre a kiscsaj, de hat megis csak csaladi programra mentunk, nem csajozni... De a mami csak elnezoen mosolygott, es fenykepeket csinalt rolunk (!), ahelyett, hogy kimentett volna a kiscsaj karmai kozul. Aztan amikor mar lattam, hogy nincs menekves, akkor inkabb beadtam a derekam, szepen fogtam a kezet, es setalgattunk ott a parkban kezenfogva vagy egy negyedorat... Aztan szakitottunk - kulso nyomasra persze...

Bence meg kozben egy kis arab kislanynak probalta csapni a szelet, akik a szomszed asztalnal ultek csaladostul (mondjuk még csak kettoig tudok szamolni, de lehettek vagy negyvenen a fekete fatyoljaikban, meg mindenben, ahogy kell), de Apa nem nagyon hagyta oket kibontakozni (pedig aranyos kis gondor haja volt), mert attol felt, hogy esetleg Bence csak ranez a kislanyra, aztan majd jol el kell vegye felesegul, vagy ki tudja... Ugyhogy aztan Bendec inkabb az evesbe olte a szerelmi banatat, es megevett vagy egy egesz nagy sultkolbaszt! (Pedig amugy mar napok ota nem eszik rendesen, csak visit, hogy jon a foga es nyáladzik, mint a gép. Nem is ertem, mit van ugy oda, mar amugy is tele van a szaja foggal, most egy-ket extra fog ide vagy oda...)
Elozo este meg egy etteremben voltunk, a mamiek barataival, es ott is ramragadt egy kiscsaj, az is 5 eves volt (biztos ennek a korosztalynak jovok be...), az meg folyton cipelni akart, meg tancolni. En meg inkabb szaladgaltam volna, igy aztan inkabb adtam a kedveset, de huvoset, hatha ert a szobol. De ettol persze csak megjobban beindultak a kiscsajok, ugyhogy vegul aztan itt is hagytam magam, gondolvan, hogy hamarabb szabadulok, de nem szabadultam hamarabb. Ugyhogy kenytelen voltam szaladgalni es tancolni egesz este.

Nehez a legényélet. Azt hiszem, lassan inkabb majd megállapodom.

péntek, augusztus 07, 2009

Scam vagy identity theft ahogy itt csinaljak

Mostanaban sokat hallani hogy embereket felhivnak a csunya rossz bacsik es mindenfele szemelyes adatokat kernek es aztan azokkal visszaelnek. Peldaul amikor a kormany kiosztotta a 900 dollis adomanyt akkor sokan bedoltek es megadtak a bankszamlaszamukat az idegeneknek akik azt mondtak hogy bizony a kormanytol telefonalnak es kerdezik csak hogy hova kuldjek a penzt. Szoval a sok hiszekeny bedolt.

Ma reggel csorgott a telefon, ismeretlen szam. Azt mondta hogy Adam vagyok az ATO-tol (ez az itteni APEH) Es hogy par szemelyes adatok ker hogy azonositsam magam, mondtam hogy pillanat es raraktam a telefont. Meg 3 szor csorgott de nem vettem fel. Kerestem az ATO telefonszamat.

Aztan felhivtam az ATO-t es kerdeztem hogy mi van. Ott azt mondtak hogy az adobevallassal minden rendben es senki nem hivott engem. Tudtam! Ereztem, rohadtak. Aztan megint csorgott a telefon, ismeretlen szam. Most egy masik ficko volt es o is az ATO-tol. Aha! Szoval ez egy bunbanda, egy egesz raktar televan telefonokkal es gyujtik az adatokat. Na majd en jol megszivatom oket. Kerdeztek a szuletesi datumot es a lakcimem. Csak ugy talalomra bemondtam valamit meg kitalaltam egy cimet a kornyezo utcakbol. Mondta rendben. Whohooo. Hogy lehet rendben? Kerdezte hogy mennyit keresnek az adobevallasban megadott gyerekfelugyelo hazvezetok. Mondtam hat kb, jo sokat, nem tudom, 10-20 talan 30 ezret. Mennyit mondjak kerdeztem. Hogy lesz kevesebb az adom? Azt mondta nem tudja. Mennyit keresnek. Mondtam vegul hogy legyen 10000. Ja es nem ket gyerekem van hanem 3. Ha mar ugyis ott van javitsa mar at azt is. Ja meg valami, mert ezekkel az adatokkal nem sokat tud kezdeni igazan. Megkerdeztem hogy melyik szamlaszamom van megadva, mert ketto van. Az amelyik 44-re vegzodik vagy az amelyik 888-ra. Mondta a nevemet, meg Lillaet meg hogy a 44-re vegzodo. Hu .asszameg, ezek tenyleg elloptak a bankszamlaszamom.

Sejtettem hogy virus van a gepemen mert bazi lassu volt mostanaban. Na akkor nyomas hivjuk csak a rendorseget hogy bar meg meg van a penzem a szamlamon de gyanus telefont kaptam. Mondtak hogy ezt bizony csak szemelyesen lehet leadni. Remek, futas a kozeli rendororsre, utkozben beugrottam a bankba azert meg hogy a szamlat zaroljam amig kitalalom hogy mi legyen. Azt mondtak nem erdemes, de megvaltoztatjak az internetes jelszavam aztan meg irnak egy megjegyzes a szamlam melle hogy csak jogsival lehet penzt kivenni rola, nem eleg az alairas. Rendben. Futas a rendorsegre, ahol csak bejelenteni lehetett de amig nincs buncselekmeny addig nem tudnak semmit csinalni, nyilvan, mit csinaljanak. En jo reszletesen leirtam a 9cmx13cm-es kis noteszlapra amit kaptam a rendorbacsitol aki epp telefonalt, hogy pontosan mikor hivtak es hogy a VirginMobile-nal vagyok hogy majd jol lenyomozzak a bejovo hivast mint a filmekben. Aztan kesobb rajottem hogy le se fogjak szarni. Orulhetek ha egyaltalan beviszi valaki a szamitogepbe a sajt cedulamat.

Kozben megneztem a bankszamlam es a hitelkartyara pont 5000 dollart fizettunk. Hmm ez gyanus, hogy lehet hogy pont 5000 dollart koltottunk. Aztan hivtam Lillat es mondta hogy 5000 dollart o fizetett mert eltunt a szamla.

Aha, a kollegam pont most mondta hogy az o leveles ladajukbol ellopkodtak a leveleket. Aha, megvan. Szoval innen tudjak a bankszamlaszamom, ezert nem jott meg a kredit kartya kimutatas sem. Akkor meg mi mindent tudnak rolam es mire hasznaljak az infokat.
Aztan felhivtam ATO-t hogy elmondjam hogy hivtak es megadtam az adatokat es csak erdeklodom hogy lat-e valamit ott (hatha valami belso ember garazdalkodik) es mondta hogy semmi, nem hivott senki es nincs valtoztatas. Mondtam hogy csak azert mert az egyetlen hely ahonnan megszerezhettek az adatokat az az o programjukon keresztul szoval ha lehet nezze mar meg hogy mi van a gepben. Azt mondta nem lat semmit. Megnezi valami masik rendszerben. Aha, megvan, hianyzo adat, telefonaltak, kitoltottek, feldolgozas folyamatban. Mondom lat 3 gyereket es 10000 dollit. Hmmm… nincs… nincs varjak, igen lat. Hu .asszameg, akkor most mi van? Nem erti mert rajtam kivul senki nem valtoztathatja meg, csak ha irasban elkuldom. Jo, nem erdekel irja vissza. Nem lehet. Ki kell toltenem egy nyomtatvanyt es elpostazni. Jo. Maskor ne csinaljatok ilyet, jo, hulyek. Majdnem agyonutott a ko ami leesett a szivemrol, hulyek. Formanyomtatvan kinyomtatva, kitoltendo mezokhoz hanyzik hogy mit is akarok valtoztani.

Ujabb telefon majd mindezt probaltam megmagyarazni az ugyintezonek aki nem nagyon akarta megnezni hogy melyik sorban is van a hiba, vagyis melyik sort kell atirnom. Majd kb 25 perc utan sikerult megszerezni hogy melyik sort kell kijavitani es elbucsuztunk. Nyomtatvany elpostazva, hulyek stop Tobbet ne csinaljatok ilyet, hulyek stop.

hétfő, július 06, 2009

Hierarchia

Igaz, meg azt sem tudjak mondani, hogy hello, de a jatekok kozotti hierarchiat mar megdonthetetlenul felallitottak. A piramis legaljan terul el gyakorlatilag minden, amire sok penzt koltottunk, specko jatekok, zenelo, vilagito, gurulo, szines-szagos dolgok. Ezek folott mind all a taviranyito. Barmelyik. Még esetleg elem nelkul is. (Mert elemet tartani a taviranyitokban tipikusan csak azoknak a csaladoknak a szokasa, ahol nincsenek 2 eves koruli gyerekek...)

A kovetkezo szint a nagyszulok, Nagyanyo-Nagyapo vegyesen. Csak ugy magaban logni rajta, olelgetni, ugralni rajta, de leginkabb a szemuveget hajlitgatni, hajaba csimpaszkodni.

Aztan jonnek a kis sepruk. Igazabol valodi sepruk ezek, amik egyutt vannak a lapattal, kis derekig ero lapos sepruk. Ezekkel imadnak a gyerekek 'takaritani'. Bence mar egesz jol zsonglorkodik is fele, forgatja a feje folott. (Amibe neha persze Gergo beleszalad, es akkor siras van, es akkor muszaj eloszedni a hierarchia kovetkezo elemet, vigasztalaskeppen. )

(Folotte egy hajszallal talan en, a Mami. De ha nem vagyok otthon, akkor automatikusan Nagyanyoek lepnek a helyemre.)

Aztan Gergonek kovetkezik a buborekos folia, Bencenek egy kiskosarnyi ruhacsipesz.

Aztan itt jon Apa. Apae a csaladban a legmagasabb poszt, nala vigasztalodnak a gyerekek, ha mindenki mas mar elbukott ebben a feladatban. Apa puszta jelenlete is megnyugvast hoz a gyermeklelekben. (Ami idonkent pusztan abbol is adodik, hogy Apa a legritkabban latott egyed, tehat o hianyzik legjobban. Es amugy is, Apa olyan magas es eros es vicces es birkozik is veluk.)

Aztan kovetkezik a mobiltelefon. Eleinte a muanyag, gyerekeknek valo utanzat is megtette, de aztan a kis szerszámosak hamar rajottek, hogy az nem az igazi, ugyhogy most mar csak az igazi mobiltelefonnal lehet oket megvigasztalni.

De mindennek a legteteje, a hierarchia abszolut csucsa, a jatekok fedák sárija, az bizony a kozonseges, mezei elemlámpa. Sotetben epp ugy, mint vilagosban. Amellett, hogy vicces fenyeket lehet vele rajzolni a falra meg a plafonra, a legujabb tapasztalatok szerint bazi erdekes akkor is, amikor az ember kopogtatja vele a falat... vagy az ajtot... vagy az agyat... vagy barmit, aminek nagy hangja van. Szoval az elemlampa, az igen. Belekerult vagy harom dollarba... Az is, meg a buborekos folia is. A ruhacsipeszrol nem is beszelve. Szemben a tobbi mindenttudo, oktato jellegu jatekkal, amik el se ertek a jatekpiramis aljat se...

(... apa kozbeszol: tehat kispanna nem kap sok szines, zenelo, csorgo, vinnyogo jatekot, mert ugysem fogja erdekelni. Es amikor felno, es majd nosztalgiazik a baratnoivel mint mi a commodore 64-essel, hogy '...es volt neked olyan jatekod hogy, meg olyan volt ami... . Es akkor majd az mondja, nem, nem volt, mamiek vecepapir gurigat, buborekfoliat, ures pillepalackot es gagyi 3 dollaros zseblampakat hoztak nekem folyton. ' - Szoval valoszinu vagy megkapja a fiuk kibontatlan jatekait - amit aztan 3 perc utan dugunk is vissza a dobozba vagy veszunk neki ujakat. Rozsaszin, zenelo, csorgo, vinnyogot.)

szombat, július 04, 2009

Ejszaka a foldon

Van egy film Jim Jarmusch-tol, Ejszaka a foldon. Nagyon jo kis film.

De az en tortenetem is filmbe illik. Szoval az ugy kezdodik, hogy az ember, amikor a gyermekei mar sokszor 3-4 orat is alszanak egyfolytaban ejszaka, akkor beiratkozik a videotekaba, hogy estenkent, ha mar moziba nem tud elmenni, legalabb otthon nezegesse a filmeket. Ilyenkor kb 11-re meg is nezunk egy filmet es alvas.

Es ekkor kezdodik a mi filmunk. Gergo felvisit, mindennap pontosan 12:13-kor. Apa rohan, veszi ki az agybol, tömi a gyerek szajaba a sushi-majmot, hogy nehogy felebressze kisBencet. Es rohanas vele vissza a mi haloszobankba. Kozben Lilla rohan utanam es tunteti a nyomokat, becsukja az ajtokat, kiveszi a takarot az agybol, hogy konnyebb legyen lefektetni a babat, betakarja Bendecket, a kezebe adja a pot cumit, ha esetleg kiesne a szajabol az alvos, nehogy felebredjen hogy nincs cumi, becsukja az ajtokat, rohan vissza, kerdezi mi van. Majd rohan tejecsket melegiteni es hol mezet, hol nurofent, hogy panadolt, hol pedig homeopatias fogfajas szirupot rak bele, majd rohan vissza vele. Kozben Gergo szepen elaludt a kezemben. Hurra. Egy kicsit megprobaljuk itatni tejecskevel, amibol iszik is kicsit, majd alszik tovabb. Szoval szep lassan elindulok vele a szobajukba, ajto ki, baba be, ajto becsuk, nehany kor seta kezben, kozben alszik. Majd lassan, mint amikor az ember 11 kilo dinamitot probal a babaágyba betenni szepen ovatosan leteszem. Kihuzom a kezem alola, betakarom, es szep csendben kiosonok. Es alvas reggelig. Gondoltam en. Kb 7 perc mulva orditas megint mint akire radolt egy tehen. Kiveszem, kirohanok vele, es mar alszik is. De csak a kezemben. Ha leulok vele, mert ugy kicsit jobban elviselnem az ejszakai virrasztast, akkor rogton sir. Szoval alldogalok vele es probalok masra gondolni, mint arra hogy eddig csak osszesen 47 percet aludtam, mar majdnem egy ora es meg otot tudok aludni, ha most rogton leteszem. Szoval masodik probalkozas. Tai-chi mozdulattal leteszem, kezem ki alola, takaro ra. Majd okulva az elozobol, allok meg egy kicsit az agyikoja mellett. Es igen, a varakozasom meg is hozza az eredmenyet, 3 perc mulva fordul egyett, uvolt es kezd kimaszni a kisagybol, ugy csukott szemmel, orditva, tapogatozva. Kirantom, sushi-majom szajba, most az enyembe hogy nehogy valami csunyat mondjak szegeny paranak, hogy aludjon mar, kicsit almosak vagyunk mar mind. Tiz perc seta, hogy jo melyen elaludjon es ujbol leteszem. De most mar rutinos vagyok. Vakargatom a hatat, ezt mar tudjuk hogy megnyugtatja, neha igy altatjuk. Kozben a labammal probalom elerni a paplant a foldon, amit meg a multkor vittunk be hozzajuk, hogy inkabb arra ugorjanak fejest mint a puszta szonyegre. Szoval odavonszoltam es lefekudtem a ket kisagy koze, kezem a racson bedugva a kisbaba hatan lapul. Amint mozdul rogton vakargatom. A racs pont jo meretu, mert a kezem befer ha oldalt rakom be, de amint elforditom beszorul, szoval nem esik le ha el is alszom. Bar errol Gergo gondoskodik es minden 10-15 percben elkezd kicsit vinnyogni, en meg mint a kis pavlov kutyaja vakargatok. Igy kicsivel konnyebb, mint minden nyoszogesre rohanni, atesni valamin, beesni a szobaba, megtalalni a babat, lehetoleg fejjel felfele felemelni es rohanni vele.

Hat igy ert engem az Ejszaka a foldon.

szerda, július 01, 2009

Ikerterhesseg vs egyes terhesseg - elso trimeszter

Mar korabban terveztem irni egy kis osszehasonlitast, de aztan valahogy elszaladt az ido. Mindenesetre most, hogy az elso trimeszteren szerencsesen tul vagyunk, elszantam magam. Az idozites azert is szerencses lehet, mert most mar nagyobb az esely arra, hogy vegig tudom irni a posztot, anelkul, hogy a reggelim egy resze a billentyuzeten kosson ki.

A ket terhesseget osszehasonlitva roviden eddig egy kovetkeztetest tudok levonni: az egyes terhesseg nehezebb, mint az ikres... Nekem. Eddig.

Az elso harom honapban (vagy inkabb negyben) ezzel az egyszem kicsi lannyal folyamatosan hanyingerem volt, faradt voltam (vagyok) mint a diszno, folyton hulye szagokat erzek es a szaglasom amugy is a Kantor kutyaeval vetekszik, a labam szinte kezdettol vizesedik, stb. Ennek persze tobb oka is lehet, nyilvan. Peldaul lehet, hogy a multkor volt szerencsem, hogy nem volt semmi tunetem. Vagy hogy azota kicsit oregebb lettem. Vagy benabb. Vagy nyavogosabb. Vagy csak hogy peldaul az elso terhesseg idejen nyugodtan tudtam aludni ejjelente, es nem kellett szazotvenszer felkelni egy ejszaka, mert valaki kitakarozik, vagy fazik, vagy melege van, vagy ehes, vagy nem ehes, vagy szomjas, vagy jon a foga, vagy nem jon, vagy rosszat almodott, vagy elgurult a cumija es hol van mar, vagy egyszeruen csak kialudta magat hajnali kettore es enekelni tamadt kedve....

Es napkozben sem akart senki sem egesz nap a nyakamban ulni, lehetoleg egyszerre ketten, vagy hasast vetodni az en hasamra, mikozben a testverkejenek olvastam meset a foldon fekve, es kozelharcot sem kellett vivni senkivel, hogy belefeszegessem az etetoszekbe valahogy, es a ruhaskosarban sem kellett senkit huzgalni a konyhakövön... Szoval lehet, hogy ez a terhesseg ezert tunik egy kicsi farasztobbnak az elozonel. De nem cserelnem el semmiert ezeket az elmenyeket. (Csak neha, egy-egy oracskara, de utana akkor is lelkiismeretfurdalasom van rogton, meg a gondolattol is.) Legalabb kisPanda is megedzodik es felkeszul arra, hogy mi var ra, ha kibujik... Es az igazsaghoz persze az is hozzatartozik, hogy ezeknek a fenti dolgoknak a nagyreszet szinte teljesen leveszik a vallamrol Balazs meg a szuleim, de azert akkor is. (Hogy mi lesz velunk oktobertol, amikor is a szuleim hazamennek, arra nem is merek gondolni... Mondanam, hogy majd beszamolok, de erer semmi garancia, leven mar most is alig jutok oda, hogy irja...)

A lelki oldal viszont valahogy konnyebbnek tunik. (Persze emiatt is furdal ugye a lelkiismeret, mert feleannyit sem foglalkozom Pandaval, mint a fiukkal annak idejen, ugye... az erre vonatkozo okok is fentebb) Viszont nem is aggodalmaskodom annyit, a legtobb dolog termeszetes mar, 'megszoktam', nem parázom annyit. A multkor mindig tudtam napra pontosan, hogy hany hetes terhes vagyok, hany honap/het/nap/ora van meg hatra a kiirasig, mikor mi tortenik odabent, mekkorak a gyerekek centire es sulyra, stb. Most meg még a honapot is vissza kell szamolnom... A vizsgalatokat ugyanolyan komolyan veszem most is, de ezzel gyakorlatilag ki is merult a hasonlosagok tarhaza. A multkor szinte sosem ettem take-away kajat a 9 honap alatt, mert hat a listeria, meg a bakteriumok, meg a mosatlan zoldsegek, meg anyamtyukja. Most rendszeresen eszem a varosban, még szusit is (jo, mondjuk nem nyers hallal... ugyhogy akkor maki, asszem). Nem nyultam se foldhoz, se Kavet nem ittam a multkor se, most se, es persze alkoholt se. Edesanya nagyon korultekintoen fozi a vacsikat, neha kulon nekem parolt csirket, mikor a tobbiek tesztat esznek, de olyankor rendszerint benyomom a parolt csirket salataval, es utana meg a tesztat IS. Biztos ami biztos.

Most nincs annyi ketseg se bennem, hogy hogy fogunk boldogulni a gyerekekkel, hiszen mar van ketto, plusz egy ide vagy oda mar nem szamit, nincs bennem az se, hogy mi van, ha nem nem tudom szoptatni, vagy nem fog-e megfulladni furdeteskor, nem ejtjuk-e le veletlenul, es hogy honnan fogom tudni, hogy mikor mi baja. Most valahogy ezek fel sem merulnek (csak most, hogy azon gondlkodom, hogy miken is paraztam legutobb), most valahogy azt gondolom, ezek mar rutinbol jonnek majd. Raadasul a masik, amivel szinten nyugtatom magam, hogy most majd EGY gyerekkel sokkal konnyebb kell hogy legyen minden, mint a KETTOvel volt legutobb. Hogy ez mar csak jutalomjatek lesz, lazan. (Az mondjuk mellekes, hogy most szo sem lesz EGY gyerekrol, hanem sokkal inkabb HAROMrol, ugye... De erre az apro reszletre igyekszem nem tul sok hangsulyt fektetni a morfondirozasaim es almodozasaim kozepette...)

Szoval lelki szempontbol jobb igy masodszor, mert valahogy nyugodtabb az ember. Pedig hat nekunk most ugye az amnioval kicsit 'izgalmasabb' volt a dolog, de most, hogy azon mar tul vagyunk, valahogy beallt a nirvana a lelkemben, es mindent rendben erzek. Egeszen addig, amig valaki nem ugrik fejest a hasamba, kistraktorral a kezeben...

péntek, június 26, 2009

Okosak vagy csacsik?

Amiota kivettuk a reszunket a gazdasag fellenditeseben es rengeteg penzt koltottunk tv-re, azota a gyerekek is jobban erdeklodnek a tv irant. Kulonosen Bendecke, aki a mutato ujjaval bokdosi a kepernyot es gyonyorkodik a szivarvanyos lcd foltokon, amiket csinal.

Azt hiszem, ez nem igazan esik a garancialis esetek koze, szoval probaljuk jobb belatasra birni szegenyket. Hol hangos “Bendecke, nem szabad!” felkialtassal, hol hatarozott “Nem!” -mel. ( Amikre persze fennen rohognek, es elvezik, hogy eltorzult az arcunk ... )

A masik taktika, hogy valamivel eltereljuk a kis figyelmet, mondjuk hogy “Nezd, hol van a kutyus a parkban?” Persze ilyenkor sehol... De egy pillantra azert megis kizokkenek a teve birizgalasabol.

Hol pedig - emlekezve a gyerekkori sztorikra, amikkel a nagyszulok peldaloztak - fulhuzassal probalkozom. Persze csak finoman, de hat megis hatarozottan megprobalom oket a fuluknel fogva elhuzkodni a teve es a vezetékek kozelebol, hogy a fulhuzast a fejukben parositsak azzal, hogy 'nem szabad'. Vezetékelés, tévébirizgálás = fülhúzás. Hogy ha megfogom a kis fuluket, akkor pavlov-kutya modra hagyjak azonnal abba, amit epp csinalnak. Ez Gergonel nagyjabol be is valik , de ugy latszik, hogy Bencenek magasabb a fajdalom kuszobe, es ot annyira nem zavarja, inkabb azt hiszi, ez is valamifele jatek. Csak mikor mar elefantful mereture nyult a fule , akkor kezd kicsit hatralni.

Aztan a minap epp valamit babraltam a vezetékek korul (a lapitopit dugtam be a konnektorba) mire Bendecke odajott, nezte egy pillanatig, majd megmarkolta a fulemet. De rendesen erobol, belecsimpaszkodott es huzta. Most akkor okosak es tudjak hogy mit kell csinalni (fulhuzas ha valaki hozzaer a vezetekekhez) vagy pedig kis csacsik...

péntek, június 12, 2009

Kromoszomatika

Nagy volt a hallgatas, igen. Nem tudtuk, hogy irjunk-e, es hogy mit. Hogy jo hirt-e, vagy rosszat, vagy inkabb varjunk, amig kiderul, mit is irhatunk. Ugyhogy vegul nem irtunk, inkabb csendben idegeskedtunk.

Szegeny legkisebb babaval nem nagyon volt idonk, eronk foglalkozni a fiuk mellett, fele annyit sem, mint amennyit gondoltuk, hogy talan lesz idonk, vagy mint amennyit az ikrekkel foglalkoztunk a terhesseg idejen. Nekik minden este meseltunk meg a pocakban is, ultrahangok elott elmeseltuk, hogy mi lesz es hogy fesulkodjenek meg rendesen, meg minden, ezzel a szegeny picivel meg alig van lehetoseg szot valtani. Az az egy vigasztal, hogy amikor a fiuknak meselunk, vagy enekelunk nekik, azt o is ugyanugy hallja, szoval azert nincs elhanyagolva.

Mindenesetre a mult heten kicsit megijedtunk. Akkor volt esedekes a nuchal translucency screening, azaz az a teszt, amivel a Down-kor eselyet merik, a nyaki redo, illetve a nyaki redo alatti folyadek mennyisegebol. Hat erre az ultrahangra bekemenyitett a babuci, es a nyakat addig tekergette, amig megvastagodott annyira, hogy a lehetoseg a Down koros babara 1:89-hez lett. Mar 1:250-nel high risk (erosen veszelyeztetett) kategoriaba soroljak az embert, ugyhogy ez az 1:89-hez kulonosen rosszul hangzott. Kulonosen a mi szamunkra, akik igyekszunk mindent pontosan megtervezni, kiszamolni, atbeszelni. Még a halak az akvariumunkban is menetrendszeruen kapjak a levegot meg a fenyt. (Na ez persze nem a mi precizitasunkat dicseri, inkabb a lustasagunkat, meg az idozito nagyszeruseget, amit a Bunningsban vettunk. De azert jol mutatja, mennyire szeretunk mindent megtervezni, kiszamitani.)

Ugyhogy a lesujto eredmeny utan felajanlottak az amniocentezist, amikor is egy nagy tuvel a hasfalon es a magzatburkon keresztul mintat vesznek a magzatvizbol, es abban szamoljak meg a kromoszomakat, es tenyesztik ki oket tovabbi eltereseket kutatva. Ez alapjan 100%-os biztonsaggal meg tudjak mondani, hogy van-e down-kor (vagy egyeb genetikai rendellenesseg), viszont elegge veszelyes, 1:200-hoz az eselye, hogy kipukkasztja a babat. Akar a teljesen egeszsegest is... Ugyhogy aggodtunk.

A vizsgalat most kedden volt. Maga a vizsgalat no extra, se nem fajdalmas igazan, se semmi, csak hat izgul az ember mint allat. A beszuras elott megnezik a babat ultrahangon, hogy hol van, meg hogy nem ugrandozik-e eppen orult modra, hogy nehogy megszurjak. A mienk szep nyugodtan fekdegelt, ugyhogy be is jeloltek a pontot a hasamon, ahol majd bevezetik a tut, de aztan amikor mar epp szurtak volna, akkor utolso pillanatban odaszuszkolta a kis feneket, eppen a bejelolt pont ala... A doki viccelodott vegig, gondolom probalta oldani a feszultseget, es vegul is minden rendben zajlott, nem volt semmi gaz, es 24 oran belul meg is mondtak az elso eredmenyeket, miszerint nem Down-koros a legkisebb es punis. Ugyhogy most aztan a ket ordogfiokank melle lesz egy kis boszorkanyunk is. Vagy tunderkenk... ki tudja ugye... De hogy punis, az biztos. Bar az a gyanum, hogy a tunderkesegre-kiralykisasszonykodasra nem sok eselye lesz szegenynek a ket kiscsako mellett... mint ahogy a babazasra se igen tudja majd ravenni a fiukat, hacsak nem ad autoszerelo ruhat a babara, es ki nem csereli a kezeit kerekekre...

Hat ezek vannak. A fiuk edesek, es mar kezdjuk mondogatni nekik, hogy lesz egy kistestveruk, aki egyelore a mami hasaban lakik. Minek eredmenyekent ok folyton emelgetik a polomat, es nezik, hogy akkor hol van... Idonkent persze Apa polojat is emelgetik, es az ala is beneznek, csak a biztonsag ekdveert, hatha ott rejtegetjuk a kicsit...

Na, mar megint nem meseltunk neki este...

szerda, május 20, 2009

A Legkisebb

Bence vagyok es azert irok mert Gergo is nyuz, hogy irjunk mar, hogy a mami teljesen krinolin lett. Regen meg tok sokat lehetett vele jaccani meg ugralni a hasan, de most mar nem lehet. Mondta a mami, hogy valami testverke van a hasaban, de nem nagyon ertjuk, hogy miert nyelte le, es hogy miert nem jon mar ki onnan, mikor itt tudnank vele jatszani is, meg minden.

De nem jon. Pedig csak egyedul van szegenyke, biztos unatkozik ott bent a sotetben... Mami azt mondta, hogy decemberig ott fog lakni a hasaban. Gergo a multkor meg is nezte. Jol nekifutott, majd arccal beledolt a mami hasaba, gondolta igy majd csak atlat a ruhan meg a mami hasan, es megnezi maganak azt a kistestvert... De azt mondta, hogy nem latott semmit, mert a gomb belement a szemebe.

Szoval valami kistestverrol van szo, de nem nagyon ertem, mert nekem mar van egy kistestverem, es az is olyan kukac, hogy alig birok vele.

Es a mami is sokszor este elobb elalszik, mint mi...

Meg azt sem tudjuk, hogy kukis-e vagy punis, ugyhogy meg nem tudjuk, hogy batyusok leszunk-e vagy noverkek.

Majd irunk, ha megtudunk valamit. Mindenesetre most megyunk, es gyorsan jatszunk minden jatekkal, mielott meg egy testverkevel kell megharcolni erte... Bar en szivesen korbevinnem mar ot is a kismotoron... Es Gergo is epitene vele valamit a kockakbol...

Szoval ez van.

vasárnap, április 26, 2009

Én is!

Gergo vagyok, es azert irok, mert az nem ugy volt. Hanem az volt, hogy Bendecke mindig bujt, meg csimpaszkodott Apa lababa, hogy vegye fel, es akkor felvette, es akkor en meg ott maradtam alul, ahonnan aztan semmit nem lehet latni. Szoval szoltam mar hogy hééééééé, én is itt vagyok, engem tessék velemjáccani. KisGergo vagyooook, itt lent, erre, erre, lefele. Nem láttak, szoval hangosabban szoltam, mikozben Bendecke szépen ücsült valakinek a kezében. Hat ez volt. Most már mehetek vissza játszani a porcicákkal?

péntek, április 24, 2009

Tiltakozom!

Bendecke vagyok es azert irok mert az nem ugy volt. Nem ettem meg az ordogot. Hanem mar az ugy volt, hogy mindig Gergo vonyitott, hogy ha kellett neki valami, vagy nem kellett neki valami, vagy ehes volt, vagy nem volt ehes, vagy aludni akart, vagy nem akart aludni, es akkor a mamiek meg mentek neki, meg felvettek, meg odaadtak neki, meg elvettek tole, meg mindent megkapott, a kis nyavogos. Aztan most mar en is akarok enni, meg nem enni, meg ervenyt szerezni az ervenyemnek. Szoval most mar van nekem is akaratom es akarok. Pont. Kerdes? Na akkor meg. Bendecke voltam. Uff!

szerda, április 22, 2009

Bendeckét megette egy tazmán ördög

Vagy Bendecke evett meg egy tazmán ördögöt... Vagy hatot. De hogy belebujt valami ördög, mig Tasmaniaban voltunk, az biztos. Hihetetlen, hogy egyik naprol a masikra megint szemelyiseget csereltek, es az eddig bújós, csendes kis Bencebõl hirtelen Bendec bõrbe bújt vaddisznó lett, aki úgy csörtet át a másikon, hogy csak na. Mindeközben Gergõ meg lecsillapodott, és órákig (értsd: akár 5 percig is) eljátszogat a sarokban egy szöszmösszel... Érdekes.

Tasmán körútról beszámoló hamarosan.

vasárnap, április 19, 2009

Csere-bere

Mindig mondtak, hogy az ikrek kozott is lesz dominans, tobbnyire az elsoszulott. Ez nekunk - foleg eleinte - eleg hihetetlen volt, hiszen Gergo volt mindig a kis nyugodt, csendes, beketuro kis buddha, mig Bence orditott, ha kellett, es amugy sem fert a borebe sose a kis sajtkukac. De aztan egy nehany honappal ezelott gondoltak egyet, es csereltek...
Gergo uralja a terepet es hozza a szabalyokat, Bendecke csak jelent neki. Tobbnyire nem is igazan zavarja, hogy Gergo mindig elveszi azt, amivel eppen pont o jatszik, mert persze neki is rogton pont azzal kell jatszania..., szoval vannak ilyen kisebb harcok, de rendszerint ver es aldozatok nelkuli csatak ezek, es tobbnyire Gergo kerul ki beloluk gyoztesen.
Mostanaban viszont mar Bencenek is kinyilt az ontudata, es mar nem akar mindig alul maradni... Gergo mindig el akarja venni Bencetol, ami epp nala van, es ha nem adja, akkor nyüszit vagy siman elveszi, vagy ha nem megy, akkor 'lefejeli'. Szabalyosan. :) Nevelo celzattal... Ugyhogy most - az eroszakot megallitando - megtanitottuk, hogy ne erovel vegye el szegeny Bendectol, ami nala van, hanem inkabb ajanljon neki valami cserealapot. Ugyhogy most mindig ezt csinalja. Ma reggel is mar mindennel probalkozott, hogy elcsalja Bencetol az elemlampat, mar kinalta neki a hajráfomat, egy fel par zoknit, egy torott kis epitokockat, es amikor Bendecke nem volt vevo semmire, akkor hozzamfordult, es tehetetlenul zokogni kezdett. Edes volt nagyon. De hat mit tegyek ilyenkor? Hoztam egy masik kis zseblampat, es akkor jutott mindenkinek.
(Csak aprobetuvel jegyzem meg, hogy persze Gergonek akkor is az kellett, amelyik Bencenel volt, hiaba volt ketto... de ez mar egy masik tortenet...)
Tegnap viszont megint csereltek, es Gergo hunyaszkodott meg, es most Bence volt a vaddiszno egesz nap... Kivancsian varjuk az o specialitasait...

csütörtök, április 16, 2009

Fogócska

A gyerekek már rohannak. Nem csak rohannak, hanem játszanak is közben. Persze ebben is kulonbozoek... Ha Gergo fele rohanok, es mondom, hogy "megfoglak, megfoglak!", akkor o orrhangon visitva rohog, es probal menekulni erre-arra. Ha szembol megyek fele, akkor kitér és probal valamelyik szobaba beslisszolni elolem. Szoval kombinal, es latja, nezi, hogy merre tudna  menekulni. Ezzel szemben Bendecke, ha rohanok fele hatulrol, akkor visitva-gurgulazva rohog, felgyorsit, aztan kb. 5 lepes utan eldobja magat, mint egy beka, es kilapul. Ha meg szembol rohanok fele, akkor viszont szetrakja a kezet, es félméterre tolem abbahagyja a futast, es csak dõl. Hat ilyenkor aztan meg el kell kapni, mert nem csinal semmit, csak vihog es nekem ugrik.  

Ezt csinaljak.

péntek, március 20, 2009

Hamilton Island családilag

Bence vagyok es azert irok mert Gergo vagyok. Es azt sem tudom hogy hol a fejem. A Mamiek az oruletbe kergetnek minket. 

Gergo vagyok. Egyszer csak elpakoltak az osszes ruhankat egy borondbe, beszuszakoltak minket a kocsiba, es elcipeltek minket a repterre. Tiszta orulet volt.

Igen, es Bence vagyok. Repultunk egy csomot, hiaba visitottunk, a gep csak repult, es amikor meg megérkeztunk, meleg volt es viz mindenfelé. Egy szigetre vittek minket, ahol kisautoval – Apa valami golf buggy-t emlegetett - de az kisauto volt es kesz, szoval azzal kozlekedtunk ezen a szigeten. Egesz nap csak cügöltek minket mindenfelé, még a mélyvizbe is bedobtak. (Ezt mondjuk élveztuk, de ezt nem mondjuk meg senkinek). Meg hajókáztattak is, ahol aztan egyszer csak otthagytak minket a gyerekmegorzoben a hajo fedelzeten, hogy õk nyugodtan nézegethessék a halacskákat valami zátonyon. Korallzátony, vagy mit magyaráztak. Szep zöld volt, az biztos. Mi meg addig fent rohangaltunk a hajon, es a kormanyt is tekergethettuk kicsit.

Es utkozben meg aludnunk kellett, mert annyira hullamzott a viz, hogy mindenki elengedte a rokakat. Pfuj, majdnem behánytunk mi is. 

Az estek is zurosek voltak. Apa horkolt, mint az allat, es persze egy szobaban aludtunk mi negyen. De mi jol kiszurtunk veluk, mert 5 korul  szepen felkeltunk, ahogy szoktunk. Igaz, hogy korom sotet volt, de felkeltunk es nyugoskodtunk nekik. De volt olyan is, hogy csak uldogeltunk a kisagyban, ami volt ott a hazban, es olvasgattunk. Vagy csak kurjongattunk egymasnak. Nem is ertjuk a felnotteket, mi tok jol elvoltunk ketten, csak kurjongattunk, ok attol nyugodtan aludhattak volna, nem is ertem, miert nem aludtak...


Ettunk finiket, meg pancsiztunk is a medenceben, na az jo volt. Voltunk egy csomo etteremben is, nagyon menok voltunk! :o) Aztan egyik nap egesz delelott kirandultunk a mamiek nyakaban. Valami hegyre mentunk, ahonnan korbe lehetett latni a kornyeket, de mi mondjuk az utat vegigaludtuk, es csak a kilatasra ebredtunk fel a csucson, ott viszont mar enni is akartunk.

Ja, es még züllöttünk is családilag! Hat az is nagyon allat volt! Ezt nem lehetett eleg koran kezdeni! :o) 

Aztan mar mikor pont megszoktuk az osszecsukhato agyat, meg mindent,  mar megint csomagoltak es hazacipeltek minket. Pedig mar kezdtunk megbaratkozni a kornyezettel.Most miert kellett ilyen hamar hazajonni? Olyan izék... Meg csomot jatszhattunk volna a kis valamival (wallaby), ami minden este jott a haz ele eszegetni, vagy a kis posszumokkal, vagy csak ugy szaladgalhattunk volna a fuben meg a vizben.

Gergo még annyira akart maradni, hogy gondolta, ha lesérül, akkor majd megsajnálják, es maradhat még egy kicsit, es leugrott a kanapéról fejjel a kõre. Es még sirt is, hogy még maradni akar. De nem hatotta meg az õsöket. Pakoltak es jottunk haza mind. :o(

Majd kesobb nyuzzuk majd oket megint, hogy menjunk majd ide vissza, mert ez nagyon allat hely volt! Biztos nekik is tetszett! A tovabbi kepekert ide katt! 

szombat, február 28, 2009

Járókelõk

El is felejtettem irni, hogy par hettel ezelott a gyerekek - 14 honapos
 'szuletesnapjuk' alkalmabol - elindultak jarni-kelni. Illetve eloszor csak Gergo, egyszer csak felallt jatek kozben, es elbattyogott, feltartott kezzel, es tobbet aztan le se ult. Csak jott-ment egesz nap. Eléggé részeg hatást kelt, ahogy kicsit imbolyogva gyüszmékel, itt-ott felborul, de renduletlenul megy tovabb.

Bence 3 nap mulva kovette a peldajat, es most mar egyutt mennek tivornyázni. Edesek. Bence kulonosen pityókásnak latszik, mert o menet kozben meg mulat is a kis kezével, és mindketten óbégatnak hozza, nem csodalnam, ha a
 kozeljovoben latogatot kapnank a gyermekvedelmisektol, hogy biztos mivel itatjuk a gyerekeket...




csütörtök, február 26, 2009

Allatkert lett...

Bence vagyok, es azert irok mert tiszta állatkert lett itt minden. A Mamiek mar hetek ota firkalnak a falra, olyanok mint a gyerekek. Nem is ertem ok miert csinalhatjak, ha mi nem. Valakinek most mar igazan rajuk kellene szolni. Raadasul elfoglaltak egy részt a szobánkból is.
Mindenféle koszos nejlont meg kartont teritettek le, tisztára mint a csövesek. Es firkalnak a falra. Húzzanak vissza a saját térfelükre, van még elég szoba a házban. Es folyamatosan nyaggatnak minket, hogy ne menjunk az õ reszukre, meg nem szabad a ceruzat rágcsálni, meg ne együk meg a festékes tubust, es adjuk vissza gyorsan. Mindezt a mi szobankan. Nem is értem, mit gondolnak...

Szerencsere valaki szolhatott nekik, mert a mult heten vegre osszecuccoltak a szobankbol. A firkálmányukat persze ott hagyták a falon, egy egész farmot, de azt majd mi megrendezzük idõvel. Na jó, egy kicsit még maradhat. A boci, mondjuk. Na jó, a bárányka is maradhat. A kecskéket is megtartjuk. Jóvanna, maradhat az egész…

Gergõ vagyok, és azert irok, mert Bence is irt. Es pont azt értek egyet vele, mint amit pont õ mondott. En is pont ezt akartam irni a sajat szavaimmal, de pont ellökött a géptõl. Majd este jól megharapom a sötétben.

kedd, január 20, 2009

Yes we can

Nem gyenge (de mivel napok ota nem aludtam rendesen, elfogadhatonak minosulo) asszociacioval ime a mi 'yes we can' beszedunk, azaz ezt tudjuk mi, azaz a gyerekek:

  • Ezerrel masznak, tobb sebessegben, mindig-mindig masmilyen allatra hasonlitva (de legtobbszor krokodilra);
  • tizezerrel beszelnek(=sikitoznak, gajdolnak, ismeretlen klezmer dalokat enekelnek);
  • szazezerrel pakolnak, gyakorlatilag mindent, ami a kezuk ugyebe kerul. Mottójuk: "Amit elérek, az az enyém";
  • integetnek, Bence pedig zenere szabalyosan mulat is, forgatja a kis kezet es a fejet, mint a kendos nenik a videki nyugdijas otthonokban a Bangó Margitra;
  • egyedul esznek-isznak (=osszevissza maszatolnak mindent, es idonkent a szajukba is kerul valami, de a mennyiseg nagyjabol egyenloen oszlik el a hajuk, a talca es a szajuk-orruk-fuluk bermuda-haromszog kozott, de a szandek a lenyeg, es az eros hit, hgoy ha kitartoak vagyunk, akkor majd egyszer csak konnyebb lesz);
  • baribuccolnak mindennel es mindenkivel, ha kell, ha nem;
  • fel es le tudnak maszni a kanaperol (=tehat mar nem csak ugy leesnek, hanem szepen lemasznak, tobbnyire...)
  • neha egesz hatekonyan formabedoboznak (foleg, ha eleg erosen nyomjak a haromszog format a kerek lyukba);
  • Bence harap, tobbnyire persze csak oromeben, szeretetbol, de akkor aztan véresre;
  • egyedul megtesznek 2-3 lepest (aztan meg vagy ránkvetõdnek, vagy seggre csuccsennek es rohognek magukon;
  • labdaznak es fociznak (=Gergo egesz jol cselez, ballal (!), Bence mondjuk inkabb csak balettozik a labda folott, a kis ronaldinnyo);
  • fogatmosnak (=minden este furdes utan ragcsaljak kicsit a fogkefejuket);
  • es ami a legjobb, hogy reggeltol estig folyamatosan hangosan kacagnak, ahogy a torkukon kifer.
Hat ezt tudjak.

Mi meg vegre tudunk ujra aludni, olvasni, létezni.

Fenykepek pediglen a szokasos helyen, itt.

csütörtök, január 15, 2009

Évértékelõ beszéd - 2008.

Kedves családunk, rokonaink, barátaink, Mami és Apa barátai, ismerosei es ismeretlenei!

Eltelt eddigi eletunk legnehezebb eve, a 2008-as, ugyhogy gondoltuk, attekintjuk a tortenteket. (A Mamit kertuk meg, hogy irja le a velemenyunket, de annyira vontatottan haladt, hogy csak tobb hetes csuszassal tudjuk megjelentetni a gondolatainkat, raadasul nehany hete egyszer, amikor mar pont befejezte az egesz beszedunket, le is fagyott neki (vagy mi), es akkor mérgességbol nem is jott tobbet a blog kozelebe, egeszen mostanaig.)

Szoval 2008.
Az ev elejere nem nagyon emlekszunk, mert meg nagyon kicsik, es rovidmemoriajuak voltunk, es akkor meg amugy is tok unalmas volt az elet, mert mast se csinaltunk, csak ettunk meg aludtunk. (A Mamiek erre kicsit maskepp emlekeznek, dehat mit tudjak ok, ok mar oregek es rossz a merómiájuk.)

Aztan beindult az elet. Elkezdtunk tarsasagi eletet elni, kirandulni jarni, baratnoink is voltak-vannak, hamar rajottunk, hogy bar kicsik az ujjaink, de kivaloan kore tudjuk csavarni az egesz felnott lakossagot. (Ebben az ovodai tapasztalatok sokat segitettek...)

Az elmult evben sok felfedezest is tettunk, ezek kozul a legjelentosebbeknek a kovetkezok bizonyultak:

  • ha egeszen sok szoloszemet gyomoszolunk a szankba egyszerre, ugy sokkal tobb levet tudunk a ruhankra csorgatni, es viszonylag hamar elerhetjuk, hogy meztelenkedhessunk a szoba kozepen;
  • az oklunk semmilyen korulmenyek kozott nem fer a szankba teljesen, akarhogy is probaljuk (ezt azert nem adjuk fel, es tovabb kuzdunk);
  • barmilyen rosszasagot csinalunk, csak nevetni kell utana, es jo szorosan odabujni valakihez, es mar meg is van bocsatva minden (ezt mar csaknem tokelyre fejlesztettuk);
  • nem az szamit, hogy hany fogad van, hanem hogy mennyire vagy ehes;
  • ha hétszer elkuldenek a magnotol, hogy ne birizgald, nyolcadszorra is erdemes nekifutni, mert lehet, hogy akkor szerencsevel jarsz (de kilencedszerre szinte biztos);
  • a babbabbabbabba illetve a mammammammamma hangsorral gyakorlatilag barmit el tudunk erni, akkor meg minek torjuk magunkat a beszeddel;
  • sikitani vicces, barhol, barmikor, akarki akarmit mond;
  • a harapás nyoma meglatszik, inkább fejenverni érdemes a másikat, ha valami nem tetszik;
  • egyik cumi sem olyan, mint a masik, erdemes mindegyiket egyesevel kiprobalni egymas utan, akar tobbszor is;
  • akarmilyen gyorsan is hajtjuk a kis hintatacsacsit vagy hintabocit, sosem erunk ki vele a jatszoterre.
Osszessegeben pedig az elmult ev jo volt. Az eddigi eveink kozul ez volt a legjobb. BUEK.

kedd, január 13, 2009

Reklam, reklam...

A reklam utan visszajovunk :-) 
Azt hiszem sikerult elkezdni epiteni a repcsit. Ha valakit erdekel akkor itt kovetheti az "Elet a garazsban" cimu sorozatot.  http://ujevujhobbi.blogspot.com/

kedd, december 30, 2008

Igy maszunk mi

A gyerekek mar masznak par honapja, de csak most sikerult egy kis rovidke videot osszerakni. Nem is tudom mire megy el az ido :-) 

Gergo kicsit bicebocazik valamiert, ja es beszel is :-) 

Boldog uj evet!


Igy Maszunk Mi from Balazs Csoka on Vimeo.

hétfő, december 22, 2008

Levél a Mikuláshoz

Ez a levél karácsony elõtt érkezett a Mikulás/Jézuska postaládájába az ikrektõl. Erdekes módon Balázs postafiókján keresztül...

Kedves Jézuska-Mikulás,

Bence vagyok, és azért irok, mert már nagyon régóta - már vagy egy éve! - vágyom egy jó kis játékra, és azt hallottam, hogy neked van egy fölösleges wiid, amit pont nekem szántál. Jó gyerek voltam egész évben, sokat ettem, aludtam és nõttem. Nem is veszekedtem sokat Gergõvel. A kezét is csak véletlenul haraptam meg néhányszor csontig. Ha esetleg nem hoznál wiit, akkor kénytelen leszek Gergõ pléjsztésönjén osztozni, amit biztos õ kér majd.
Na most már mehetek vissza játszaniiii?

Gergõ vagyok, és azért irok, mert Bence is irt. Es én nekem meg pont fáj a fogam. A pléjsztésön háromra. Es én sem veszekedtem. Es én is jó gyerek voltam. Es Bendeckét is csak egyszer löktem fel a múlt héten.

Ha valami érthetetlen okból esetleg nem kapnék pléjsztésönt, akkor kénytelen leszek Bendeckével játszani (=veszekedni) a wiin, amit õ kap, de azt biztosan nem akarhatja senki.

Ja, és ezt a levelet semmilyen körülmények között sem Apa iratta velünk, hanem saját szabad akartunkból kérünk wiit meg pléjsztésönt, ami nem is tudjuk, hogy micsoda, de biztos jó lesz, legalábbis Apa azt mondta.

Hra, hra. Keeesz vagyoook, Apaaaa!

péntek, december 19, 2008

Boldog szülinapot!

Se szó, se beszéd, egy évesek lettek a gyerekek. Kozhely, meg minden, de allati gyorsan elrepult ez az elso ev. Nosztalgiabol nezegettuk Balazzsal a regi fenykepeiket, amikor meg kicsik voltak, es konstataltuk, hogy milyen sokat valtoztak, nottek, okosodtak, fejlodtek. (Meglepetesszeruen...) Hogy a merfoldko meglegyen: 10 kilosak (+/- 20 deka), 74 centik (+/- 2 centi), tele van a szajuk foggal (Bence vezet 9 foggal, Gergonek 6 es fel van eppen), allnak-masznak kivaloan, es mar kezdenek lepekedni kis segitseggel, de egyelore inkabb a négykézlábazás a biztos. :o) Labdázni, kisautózni szeretnek leginkább, ehhez fennen berregnek. Edesapa megtanitotta Gergot 'elfujni' a lampat, ugyhogy most minden lampara vagy barmilyen mas fenyforrasra izombol fujkal, hogy hatha el tudja fujni. Mostanaban mar Bence is kezdi ugyanezt. Bence tok jol integet, akar ket kezzel is, es edesen mosolyog hozza. Gergo pedig tudja mondani, hogy hurrá, amikor kesz van valamivel. Felteszi a ket kezet (ahogy mi is mindig, amikor megeszik mindent, es kesz vagyunk), es azt mondja: Hra, hra. :o) Mar mindent esznek, es vegre a hulye vizforralast is abba lehet hagyni lassan, alig vartam. Az alvassal most mar megint nincs nagy gond, a fogak korul mindig van 1-2 nehezebb ejszaka, de alapvetoen most mar megint normalis muszakban alszanak, 8-5-ig. :o) (Volt egy par het, amikor akarmit csinaltunk veluk, reggel 4-kor keltek... Aztan ez elmult hal'Istennek, mar eleg rosszul birtuk...)


Most, hogy mar ilyen nagyok, bizonyos fokig konnyebb veluk, mert mar tok onalloak, es jatszanak egymassal, kommunikalnak, meg minden, tehat akar tobb szabadidonk is lehetne mellettuk, de ugyanakkor nehezebb is kicsit, mert fenysebesseggel masznak, es minden gondolkodas nelkul szempillantas alatt boritjak szét a labdás dobozt vagy a fülbevalós fiókot.

Meg szerencse, hogy Anyukamekkal egyutt most mar negyen vagyunk rajuk... Bar neha meg ez is keves...


A szulinapi buli december 14-en volt, a Bunyaville parkban. Gyonyoru ido volt, es nagyon sokan jottunk ossze! Kepek a szokasos helyen itt. Csinaltunk ket kisvonatos tortat, fejenkent egyet a gyerekeknek, 1-1 mozdonnyal es 3-3 szerelvennyel, kulonbozo rakomanyokkal (m&m, gumimacik, jelly bean, stb.)


Az elokeszuleteket nagyon elveztuk, es en persze - jo kezdo anyukakent - mindent tokeletesre szerettem volna, hogy hat megis a gyerekek elso szulinapja, es hogy az milyen fontos, de aztan a bulin kiderult, hogy a gyerekek ebbol az egeszbol semmit se fogtak... A torta se igazan erdekelte oket, hat a gyertya aztan vegkepp nem, igaz, nem is sikerult meggyujtanunk ott a parkban a szélben, de meg se kostoltak a szep szines tortat, inkabb csak a gyumolcsoket eszegettek... Szoval most mar latom, hogy egyelore ezek az unnepek meg csak nekunk fontosak, nekik nem sokat szamitanak...


Azert mindenesetre megtartottuk a szulinapjukat a napjan is (19.) , sutottem nekik orias muffint, hogy az legyen a tortajuk, szurtunk bele gyertyat is, es el is fujtuk helyettuk, ok meg aztan szepen modszeresen befalatoztak az egesz nagy muffint. (Aztan persze a sok cukortol le se lehetett oket loni este 9-ig...)


Hat ezek voltak. Nagyon nehez es szep es vidam ev volt ez az elso. Remeljuk a tobbi is ilyen lesz. :o) De allitolag csak most jon a neheze...

szombat, december 13, 2008

Az ész a fontos, nem a haj

Tul vagyunk az elso hajvagason. Allati nehezen szantam ra magam, mert valahogy az volt a kenyszerkepzetem, hogy ha levagom a hajukat, akkor a) nem lesznek ilyen aranyosak tobbe, b) elveszitik a gondor kis furtjeiket, c) megszegek valami babonat es szornyu atkokat hozok mindenki fejere a tul korai hajvagassal. (Mert persze erre is - mint mindenre - raguggoltam, es hihetetlen, hogy micsoda irodalom van a neten ebben a temaban is! Meg a wikipedian is van errol kulon cikk!!!! Az persze nem segitett, hogy 'kutatasaim' soran megtudtam, hogy pl. a regi tradicionalis lengyel csaladokban a gyerekek 7 eves koraig varnak az elso hajvagassal, Afrikaban sok helyen addig varnak, amig a gyerek beszelni kezd, de meg a mongoloknal is legalabb 2 eves korig. Indiaban viszont a malikuk a babak hajat a 20. napon levagjak, es a levagott haj sulyanak megfelelo aranyat vagy ezustot adnak a szegenyeknek. Ez is erdekes volt, de nem hozott kozelebb a mi problemankhoz... Aztan vegul addig keresgeltem, amig olyanokat talaltam, akik az altalunk preferalt 1 eves kor koruli hajvagast javasoltak, es akkor megnyugodtam, es nekiestem a gyerekek hajanak. :o)

Egesz jol turtek, nem volt nagy drama, Gergo siman vegigulte, igaz, neki nem is vagtam tul sokat. Bence volt a kritikusabb, es o ficergett is, de vegul is minden kulonosebb gond nelkul atestunk a ceremonian. Ime az eredmenyek.

Gergo ilyen volt:

Ilyen lett:
Bence ilyen volt:

Ilyen lett:

kedd, december 09, 2008

Sportéletünk

Már láttuk, hogy nem lesz jo vege, amikor egyik este elalvas elott csaladilag lezarandokoltunk a Targetbe, es az õsök bazi kemeny sisakokat kezdtek a fejunkre szuszakolni a boltban... Aztan elaludtunk, de masnap, amikor mar otthon kozelitettek felenk az idetlen nagy bukosisakokkal, mar lattuk, hogy beteljesedett a sorsunk: sportéletünk lesz, biciklizni fogunk.
Hiaba mondtam, hogy Apa most mar akadjál le a hajamrol, es szalljal le rolam, es SEMMIT ne tegyel a fejemre, csak jott tovabb a bukosisakkal... Ugyhogy aztan vegul lattuk, hogy nincs menekves, es inkabb beadtuk a derekunkat Gergovel, gondoltuk, hamarabb szabadulunk...
Mondjuk amikor meglattuk a bicikli utan kotheto utanfutot, egy pillanatra megrettentunk, es remeltuk, hogy nem gondoljak komolyan, hogy ebben a vacakban fogunk ulni, mig ok bicikliznek.... De komolyan gondoltak. Azt persze mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag rogton indulaskor a szemunkbe csuszott a bukosisak, ugyhogy semmit sem lattunk, ugyhogy vegul csak hatradoltunk, es türtük csendben a sorsunkat.
Ugyhogy ha már választani lehet, akkor mi inkabb setalni szeretunk. Setalas = mi beulunk szepen a babakocsiba, es valaki toloncol minket, amig meg nem unja. Mi meg csak ulunk szepen. :o)

péntek, december 05, 2008

Hétköznapok

Fu, jo regen jelentkeztunk megint... Na akkor egy gyors attekintes az elmult hetekbol.

Most mar 9 fogunk van kettonknek, 7:2 aranyban. De a legjobb az, hogy vegre megertette Apa, hogy miert csapkodjuk eszeveszetten a kiskádat es miert probalunk kimaszni belole, es vegre eszrevette, hogy KINOTTUK!!! Ugyhogy most mar atkoltoztunk a naaaagy felnott kadba! Hurra! A felnott kad nagyon kiraly, mert egyreszt fel lehet benne allni, egy csomo mindent elerunk, ja es a legjobb, hogy egyutt furdunk benne!!!!! De peldaul az a legjobb, hogy a zuhany csovet tok jol lehet ragni, es ha nem veszik eszre a felnottek, akkor a vegebol tok jol ki lehet szivni a vizet!!!! Es a habot is! Es a reluxat is elerjuk, es a kishalakat is a falon.

De a felnottek azt persze nem ertik, hogy a kadban milyen jo, es egy ido utan (persze naggggyon rovid ido utan) egybol jonnek a ronggyal, hogy meg akarjak torolni a fenekunket (ami amugy is milyen hulyeseg, hiszen mar ugyis a vizben vagyunk, es minden leazott, es ugyis meg pont utana fogunk pisilni...), meg hogy osszesamponozzak a fejunket, es azt meg persze nem hagyjak, hogy utana megkostoljuk a habjat a samponnak, pedig mindig megprobaljuk... Olyan értetlenek. Es akkor kivesznek egyikonket, es az naggggyon rossz. Es ezt nem ertik. :o(

Jaj, kaptunk tok allat felfujhato medencet is!!!! Mondjuk ugy volt, hogy a Mami rendelte a cuccot az ebayrol, es azt nem tudtuk, hogy valami specko pumpa kell hozza. Ugyhogy ott alltunk mindketten beoltozve es felspannolva, hogy akkor most aztan mekkkkorat fogunk pancsolni, a felnottek meg orakig szuttyogtek a felfujassal, meg valami hulye pumpat kerestek, ahelyett, hogy engedtek volna mar be minket pancsolni. Na, de aztan vegul azert csak sikerult.

Aztan este hatalmas vihar volt, egyfolytaban villamlott, (legalabbis a felnottek ezt mondtak, de mi azt gondoltuk, hogy valaki egy hatalmas kameraval fenykepez onnan fontrol, es ezt persze nagyon elveztuk es sikongattunk minden villamlasra!

Jatszohazban is voltunk, es a jatszohaz az szivas... Mamiek egesz heten etettek minket, hogy majd milyen jo lesz, meg minden. (Szerintunk ok titokban azt remeltek, hogy majd milyen jot fognak dumalni es enni/kavezni, amig mi majd onfeledten jatszunk). De hat persze azert ehhez nekunk is volt egy-ket szavunk.

Az volt, hogy a hely dugig tele volt nalunk joval nagyobb gyerekekkel, es kicsit be is nyulaltunk, es csak bujtunk, nem akartunk jatszani. De aztan a Mamiek talaltak egy elkeritett helyet, ahol elvileg az 5 ev alatti gyerekek jatszhatnak (tehat mi), de a nagy kiiras ellenere az egesz tele volt bazi nagy gyerekekkel es a duci szuleikkel is... Lattunk egy kislanyt, akire rácsúszdázott egy nagy dozsla nagylany, nahat ezek utan mi mar hallani sem akartunk a csuszdarol... Meg csak az hianyzik, hogy rank is rankuljon az az orias... Inkabb csak uldogeltunk a Mami meg Apa kozeleben szepen, es labdazgattunk. Aztan meg el is almosodtunk, es az ugralo var egyik bastyajan szepen beszunnyantottunk.

Ugyhogy mondtuk is a Mamieknak (vagy legalabbis remeljuk, hogy vettek a jelzeseinket), hogy lehet, hogy kesobb adunk majd meg a jatszohaznak egy eselyt, de nem mostanaban... Inkább tovabb tologatnánk otthon a kartondobozokat es borogatnánk a szemeteskukát, mint eddig...