Meggyógyultunk! Meggyógyultunk?

Orommel jelenthetem, hogy az egesz csalad kigyogyult a nathabol! Atmenetileg... :o) Tegnap volt az elso nap, hogy nem kentem a gyerekeket kinai piac szagura a vietnami balzsammal, es mar orrporszivozas se volt. Bar a vegere a kicsik mar annyira megszoktak ezt a porszivos orrszivast, hogy kicsit attol tartok, hogy majd ha nagyobbak lesznek, egybol a porszivo csobe fujjak majd az orrukat... A vegen mar tartottak a kis orrukat szivasra. :o)


Egy sokgyerekes ismerosunk mondta, hogy az o csaladjuk gyakorlatilag szeptembertol juniusig beteg... Eleinte csak rohogtunk ezen, mert hogy ez milyen vicces, de mar valahogy latjuk, hogy nalunk is ez lesz...

A betegseg egyebkent nalunk is korkorosen terjedt a csaladban, Gergo kezdte, aztan Bence, aztan Balazs, aztan ujra Gergo kicsit, de most latszolag mindenki jol van, bar Balazsnak ma reggel mar kicsit kapart a torka...

Depresszió ellen...

A gyerekek elég álmatagok voltak mostanában esténként, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy egy fél órával elõbbre hozzuk a fürdetést és a lefekvést. Ma viszont egyáltalán nem tûntek álmosnak...
Le is videóztuk õket, hogy jól induljon a hét:

Medvetámadás

Az állatok megszáradtak és megtámadták a védtelen gyerekeket. És a gyerekek megadták magukat. Önként.

Operation Teddy Bear

A gyerekek elkezdtek nyulkalni dolgokert, megcincalni a kis allatak fulet-farkat, es izombol gyömöszkölni be mindent a kis szajukba. Ugyhogy ma beszuszakoltuk az osszes kisallatot a mosogepbe, es kimostuk oket. Most száradnak.

Update a betegszobából

Nagyon koszonjuk a jotanacsokat es a jobbulast-kivanasokat is, nagyreszuket beepitettuk a betegszoba kinalataba. Vegul a kovetkezo kombinacio jott be nekunk: Fess Little Noses orrcsepp (sóoldat) + Euky Bearub (kb. mint a vietnami balzsam, a mellkasukra kell kenni, es egesz nap olyan szaguk van tole, mint a kinai piacnak) + orrszivo porszivo. Ez lett a nyero kombinacio.

Idokozben csatlakozott a betegszobahoz eloszor Bence majd Balazs is, ugyhogy mar csak en vagyok az egy csak egy legeny talpon a videken, akinek nem folyik az orra. (Persze azert nem vagyok teljesen takonypoc mentes, mert a gyerekek rendszeresen ramtusszogik az o orruk tartalmat.... De mondjuk legalabb Balazs nem...) :o)

Ezek vannak. De azert mar nagyjabol a gyogyulas utjara leptek, es igazabol nem is viselte meg oket az egesz betegseg, csak szortyognak. De kozben azert nevetgelnek.

Egy masik update a mult heti interjummal kapcsolatban: nem kaptam meg az allast sajnos. Mindenkepp a rendes munkahelyemre megyek vissza a szulesi szabi utan (julius 1-tol), de ez egy eloleptetesi lehetoseg lett volna. Diohejban annyi a lenyeg, hogy van egy allando poziciom, de egy annal 2 szinttel magasabb beosztasban dolgoztam mar majdnem egy eve a gyerekek elott. Most meghirdettek ezt a magasabb poziciot, es egy masik srac kapta meg, aki mar 11 eve dolgozik ott, es ennek a magasabbnak volt a senior-ja, tehat valahol szamitottam ra, hogy o fogja megkapni. A mindennapi helyzet ettol fuggetlenul nem valtozik, tovabbra is en csinalom a munkat, es a fizetest is en kapom erte, csak maga a pozicio névleg ehhez a srachoz tartozik. (Mindekozben o is egy magasabb poziciot tolt be atmenetileg. Ez nagyon tipikus a kormanyzati munkaknal, mindenkinek van egy 'alappozicioja', de rendszerint a vilagon senki nem abban dolgozik...) Jo lett volna megkapni, de vegul is nincs katasztrofa. Majd ha visszamegyek dolgozni, akkor majd jelentkezgetek erre-arra, hatha megcsipek egy magasabb alappoziciot. :o) De persze most mar nem csak a penz szamit, meg a beosztas, hanem az is, hogy pl. lehessen otthonrol dolgozni legalabb 1-2 napot, legyenek rugalmasak, lehetoleg kozel legyen, stb... Ugyhogy most mar valogatos lettem. :o)
Ez a 'visszamegyek dolgozni' egyebkent tovabbra is fajo pont. Leginkabb probalok nem gondolni ra, es akkor hatha addig megnyerjuk a lottot, vagy valami, es akkor nem is megyek vissza. Meglatjuk. Most ugy lesz, hogy heti 2 napot mennek a gyerekek oviba (bolcsibe), 1 napot Balazs marad itthon veluk es a tobbit en. Ezt vagy ugy lehet megcsinalni, hogy en heti 3 nap part time-ra megyek, vagy ugy, hogy a maradek 2 hetkoznapot otthonrol dolgozom. En ezt az otthonrol melozast szeretnem leginkabb, dehat ez a mi miniszteriumunkban nem valami bevett gyakorlat sajnos... Amikor veszelyeztetett terhes voltam, akkor is kerelmezni kellett, es vegul miniszteri engedely kellett ahhoz, hogy interneten keresztul melozzam. Pedig hat no extra, meg is van hozza minden, RSA token, minden, ki van epitve az egesz, csak nem engedelyezik valamiert... Pedig szerintem otthonrol hatekonyabban lehet dolgozni, mint az irodabol, mert nincs az a rengeteg zavaro tenyezo, nincsenek tok felesleges meetingek egyfolytaban, meg kavezasok, ez-az-amaz, szoval en biztos, hogy tobbet haladtam otthonrol, mint bentrol. Nem is beszelve arrol, hogy pl. nem hasznalok se autot, se tomegkozlekedest, se az irodat nem koptatom, szoval meg takarekos is az allam szempontjabol is. Asszem, be is fogom ezt venni a tervezett PhD temaim koze mint a kormany felelossege a fenntarthato fejlodes megvalositasaban.

Persze neheziti a helyzetet az, hogy ez az egesz rugalmassag a munkahely reszerol amugy is csak maximum egy evig lehetseges, illetve csak a gyerekek 1 eves koraig vagyok jogosult ilyen-olyan kedvezmenyekre a multato reszerol, utana mar vissza kell alljak az eredeti teljes munkaidos rendbe. Mivel en novemberben kezdtem a szulesi szabadsagot, igy nekem novembertol vissza kell allnom a heti 5 napra. Ha minden jol megy, akkor szuleim jonnek majd ki hozzank 1 evre onnantol, es akkor veluk lesznek otthon a kicsik, es akkor nyugodtan dolgozhatunk, nem kell aggodni, hogy kire hagyjuk a gyerekeket, az lesz az igazan jo megoldas. Nem nagyon mertem eddig ebbe beleelni magam, ugyhogy probaltunk mindent ugy tervezni, hogy biztos, ami biztos, ketten is meg tudjuk oldani a gyerekek megorzeset, de azert az lenne a legjobb, ha tenyleg ki tudnanak jonni a nacculok. Hat, meglatjuk. Remeljuk a legjobbakat. :o)

Ezek jutottak most eszembe nagy hirtelenseggel.

Festéktüsszentő Hapci Benő és az Orrszívó Porszívó

Gergo megfazott. Minden igy kezdodott. Aztan ennek kapcsan szembesultunk a Pompom mese szamos szereplojevel.














Elsokent Festéktüsszentő Hapci Benő öltött testet szegeny kis Gergoben, es bar festek nem jott az orran, de a süsü a szelrozsa minden iranyaba szallt egy-egy tusszentese alkalmaval. Es itt jott a kepbe az Orrszívó Porszívó. (Jo, jo, tudom, hogy ilyen szereplo nem is volt a Pompomban, de lehetett volna...!) Orrszívó Porszívóról sokat hallottunk, jo szulo modjara meg is kertuk a dolgot otthonrol szuleimtol, hogy legyen itthon, amikor majd kell. Tobbnyire mindenki odakat zeng rola. De megis csak. Rákötni az ember gyerekét a porszivora??? Es ha kiszivja az agyát? Es ha azt hiszi, hogy bantani akarjuk? Es ha sirni fog es megrendul bennunk a bizalma es felnott koraban evtizedekig jar miatta pszichiaterhez? Ilyen es ehhez hasonlo rendkivul megalapozott aggodalmaink voltak a porszivos orrszivas kapcsan...

Igy aztan eloszor a gyogyszertari standard kis kezi orrszivoval probalkoztunk, aminek nincs szornyu hangja, nem tunik annyira kinzas szerunek a dolog, viszont nincs is haszna se, egy csepp susut ki nem szivott szegeny szortyogo Gergo orrocskajabol. Ugyhogy mese nincs - még Pompom se - muszaj volt adni egy lehetoseget a porszivonak. Es igen. Tuleltuk. Mindannyian.

Elso alkalommal Gergo mar nagyon frusztralt volt attol, hogy nem kap levegot, es mar eleve sirdogalt, amikor elkezdtuk a hadmuveletet. De nem viselte meg kulonosebben. Ez valamivel tobb eredmenyt hozott (szivott), mint a kezi, de meg mindig nem oldotta meg teljesen a problemat. Adtunk neki egy kis bébi panadolt, es bealudt. Egesz ejjel imadkoztunk, hogy reggelre muljon el neki, hogy ne kelljen tobbszor megismetelni ezt a torturat. (En szo szerint raertem egesz ejjel imadkozni, mert aludni nem sokat aludtam, talan 2 orat ossz-vissz, mert szegeny Festéktüsszentő Gergő egesz ejjel nyoszorgott, forgolodott. Ergo en is.

Tegnap aztan felvertezodtunk Balazzsal, es itteni anyukak tanacsara beszereztunk egy pontosan ilyen (orrban sürü süsü feloldási) celra kifejlesztett bébi orrcseppet, es azzal is megtamadtuk a gyereket. Na ez mar nem talalt kulonosebben baratsagos fogadtatasra, de muszaj volt. Aztan megint jott a porszivas. Kiraly. Gergo mar meg se rezzent, el se huzta a fejet, se semmi. A porszivo hangjatol se ijedt meg, semmi. Nagyon bator volt, buszke voltam ra. :o)

Ezuttal mar nagy bizalommal es tiszta orral vagtunk az ejszakanak, de sajnos az ejjel nagy resze igy is nyoszorgessel es forgolodassal telt. Szoval orrszivo porszivo rulez, meg az orrcsepp is, de mitol fog neki elmulni a natha? Napkozben kulonben nagyon vidam es eszik is rendesen, laza sincs, szoval nem nagyon veszes a helyzet, azt gondolom. Varom a javaslatokat "Taknyos a gyerek, micsináljak" jeligere a kiadoba. Balazs biztos ami tuti felkialtassal a meleg huslevessel valo inhalalast javasolta, de egyelore ezt az otletet parkolopalyara tesszuk. Remelem, erkezik valami epkezlababb javaslat, kulonben nem fogom tudni eltantoritani Balazst az inhalalastol...

(Ps. csak hogy legyen meg egy szereplo a pompombol, az Órarugó Felpattanó szerepét kezdettol fogva Bence alakitja, aki egyetlen masodpercig sem tud nyugodtan maradni a kis gomboc feneken, es amint lerakjuk, mar pattan is fel. Egyetlen vigaszom, hogy ejjel viszont nyugodtan es mozdulatlanul alszik 10-12 orat. De olyankor meg mostanaban Gergo nem alszik... Hat, kellett nekem ikreket szulni! :o) (Kellett!!! Kellett!!!! Imadom oket. )

Az elsõ mamiszabi

Tegnap este kivasaltam az interjus ruham (mondjuk a szoknyamon nem ert ossze hatul a cipzar, dehat van ez igy ugye... a felso ugyis eltakarta), atneztem meg egyszer mindent, amit hasznosnak gondoltam masnapra az interjura, aztan lefekudtem. Aludni mondjuk nem sokat aludtam, mert vegig mindenfele remiszto kerdesek cikaztak a fejemben, es a helyzet, hogy ott ulok az interju panel elott, es nem tudok mit mondani nekik... Hat nem nagyon pihentem ki magam... De a gyerekek kegyesek voltak reggel, es csak 6 elott keltek fel nem sokkal. Balazs megetette oket egymas utan egyedul, ugyhogy en tudtam tovabbra is teljes mellszelesseggel az interjura keszulni. (Well, a mellszelesseggel is voltak gondjaim a ruhavalasztaskor, de erre most nem terek ki...)

Utkozben a vonaton kicsit furcsa volt, hogy senkinek sincs kakaszaga, senki sem alszik a vallamon, es a ruhamon se volt se nyál folt, se bufi maradek. Egy ficko csuklott velem szemben, es egy ido utan komoly kesztetesem volt, hogy a vallamra vegyem, es utogessem a hatat, hatha elmulik neki. (De aztan ellenalltam a kesztetesnek.)

A mini(sztérium) felé setalva fura joleso bizsergessel toltott el, hogy megint itt vagyok, biznicvumennek oltozve (es nem osszenyalazva), szep kopogos cipoben (es nem a horgolt papucsomban) es azt hiszem, neha masodpercek is elteltek ugy, hogy nem jutottak eszembe a gyerekek.

Az interju maga nem ment rosszul, de persze jol se, a legtobb okos gondolat hazafele a vonaton jutott eszembe, mint mindig... Kb. ket het mulva lesz eredmeny, azt mondtak. Meglatjuk.

Aztan felhivtam Balazst, es megbizonyosodtam rola, hogy jo kezekben hagytam a gyerekeket, jol elvoltak otthon mindannyian, ugyhogy megerositest kaptam a mamiszabi jovahagyasarol. Ugyhogy elindultam a Queen st fele. (Queen St = kb. Vaci utca otthon Pesten, egy hosszu setalo-bevasarlo utca, de nem draga, itt lehet a legjobb dolgokat kapni mindenbol.)

Azt hiszem, nem allok még készen a mamiszabira... Vagytam ra, de aztan megsem elveztem annyira. Beneztem egy konyvesboltba (mit neztem? gyerekkonyveket... no comment), egy cipoboltba (sokan voltak, kijottem), vegul lementem a varva vart kavemert a Gloria Jeansbe. Megrendeltem a creme brulee-met, ahogy kell: sovany tejjel es dupla tejszinnel :o), es megebedeltem a Nandos-ban, de mar alig vartam, hogy kihozzak a peri-peri csirkemet, es mar repultem is haza az elso vonattal. Valahogy nem tudtam onfeledten elvezni még a szabadsagot. Az jutott eszembe, hogy mi a turot vasarolgatok itt, amikor csak nehany honap es mar itt kell lennem majd' mindennap ugyis, es akkor meg majd sajnalni fogom, hogy nem a gyerekekkel toltom az idot. Egyfolytaban lattam magam elott a pici arcocskajukat, ahogy szuszognak, nevetgelnek, rofognek, es mar alig vartam, hogy hazaerjek.

Balazs nagyon jol nyomta itthon egesz nap veluk, ettek-jatszottak-aludtak szepen, ahogy kell. Orulok, hogy neki se volt rossz elmeny itthon lenni egyedul, mert akkor igy maskor is nyugodtan marad itthon veluk, ha ugy adodik. Es en is nyugodtan megyek el. A legkozelebbi mamiszabira. Talan egy honap mulva... vagy ketto mulva...

Vekerdy vs. Ranschburg vs. Tracy "Suttogo" Hogg vs. én és a többiek

Mar a terhessegem, sot a tervezes ideje alatt elkezdtem olvasgatni a kisbabas-pocakos-nevelos-fejlesztos cikkeket, forumokat, biztos ami biztos. Balazzsal idejekoran szazmillio elmeletet es elvet alkottunk, hogy mi aztan majd hogy nevelunk tokeletes gyerekeket, es persze vilagosan lattuk, hogy az olvasott peldakban ki hogyan rontja el a gyereket es hogy persze nalunk mashogy lesz. De hogyan?

Most, hogy a gyerekek mar kezzel foghato format oltottek, most mar nincs olyan nagy szánk. (De van, csak eltakarjuk, hogy masok ne lassak... ;o) Elolvastam nehany nevelos-fejlesztos konyvet ezuttal (nagyjabol ugy bekezdesenkent, 2-3 perces adagokban agyban elalvas elott, vecen bujva, eves kozben, stb., ahogy egy rendes valamire valo anyuka 'olvas' kicsi gyerekek mellett... Nehany konyvet kolcsonbe kaptam, nehanyat ajandekba, a legutobbiakat pedig en magam rendeltem meg a netrol otthonrol. Hat en vagyok a hulye, most mar latom.

Hosszu honapok soran sikerult magameva tennem Vekerdy Tamas, Ranschburg Jeno, Tracy 'Suttogo' Hogg, a Supernanny, Dr. Spock, Deákné es sok mas pszichologus-pedagogus elmeleteit. Amikor pl. a Suttogot olvastam, akkor - bar a stilusa egyaltalan nem tetszett - sok olyat talaltam benne, ami logikusnak, esszerunek tunt. Aztan most olvastam Vekerdy-t, aki ennek total a szoges ellentete, megis az is logikusnak, esszerunek tunik. Ranschburg doktor a ketto kozott lavirozik, es szinten jok a tanacsai, de persze egyik fentivel sem ert egyet. Most akkor kinek van igaza? Az egeszben a legjobb az, hogy minden tanacs - bar egymasnak ellentmondoak - mukodhetne es jonak tunik, a gyakorlatban legtobbszor egyik sem mukodik. Ikrekre legalabbis nem. Vagy nem konnyen. (Es persze ilyenkor jon az a klise is, hogy a legtobb ilyen konyvet iro hires-neves gyermekpszichiaternek nincs is gyereke... )

Mindenesetre most mar megnyugodott a lelkiismeretem azzal, hogy igazan mindent elolvastam, amit szerettem volna, es most mar akkor ugy neveljuk a gyerekeinket, ahogy akarjuk. :o) Meg ahogy tudjuk persze... Es ha valakinek ellenvetese van, akkor majd azt a konyvet nyomom a kezebe, amelyik eppen az altalam alkalmazott modszert propagalja. Vagy siman csak elnezoen mosolygok es kozben gondolatban mindenfele nevelesi konyvlapokat tuzogepezek a fejehez.

Holnap Balazs lesz egyedul itthon az ikrekkel - szuletesuk ota eloszor. En allasinterjura megyek a belvarosba, oda megsem vihetem a gyerekeket, ugyhogy Balazs marad veluk itthon. kicsit aggodunk mindketten, de biztos minden rendben lesz. (De ha nem, akkor is tudok telefonon keresztul ertekezni Balazzsal, es ugyis sietek haza.) Nem voltam a varosban mar honapok ota, utoljara valamikor a gyerekek szuletese elott, de akkor se tudtam mar ugy igazan elvezni a dolgot az oriasi pocakommal, se vasarolni nem tudtam mar akkoriban, se nezgelodni, de meg csak egy jo kavet se ittam a kedvenc Gloria Jeans-emben mar egy jo eve! Ugyhogy holnap reggel lesz az interju, a delelott maradek reszere pedig mamiszabit kaptam Balazstol :o), es szetnezek egy kicsit, hogy mi valtozott a Queen street-en... Es leginkabb benyomok egy isteni jeges creme brulee-s mokkat...hmm....mamiszabi...két kézzel...egyenes háttal... egyetlen baba sem lesz rajtam... es senki nem mondja majd kozben, hogy hööö, hööööö...hmm.... (Kicsit maris hianyoznak asszem.)

Bogárrá váltam a hétvégén

Nehany hettel ezelott egy pentek-szombat-vasarnap a FlightCentre konferenciat rendezett az IT reszlegnek, ahol elmeseltek, hogy mikent teljesitettunk az elmult evben es mire szamithatunk a jovo evben. De az eloadas igazabol csak azert kell, hogy el lehessen szamolni az utazast, a szallast meg a kajat. Fraser Island-en voltunk harom napig a Kingfisher Bay Resort-ban. Szep volt, de nagyon messze van.

Ezeknek a konferenciaknak persze a fenypontja a Buzz Night-nak nevezett zenes-tancos mulatsag, amely rendszerint valami jelmezes meset takar. Ez alkalommal a kedvenc rajzfilm szereplo borebe kellett belebujni. A mi csapatunk Alice csodaorszagban szereploit valasztottak, de csak azert, mert a fonokom noi ruhaba akarta oltoztetni az egyik sracot, Pete-et. Amit persze Pete nem akart, de aztan o lett az est fenypontja. En eredetileg a hernyonak oltoztem az Alice-bol, de a tobbiek azt mondtak, legyek inkabb a hernyo a bogar eletebol. :o) Ugy varrtam a jelmezt, hogy vettem harom polot, elvagtam kettonek a nyakat, hogy fel tudjam huzni vegig magamra, az ujjaikat meg kitomtem lufival. Faroknak pedig varrtam (en! az uj varrogepunkkel! en! egyedul!) szoval varrtam (!) zold filcbol egy csovet, es azt is teletomtem lufival. Nagyon kiraly lett!

Volt meghivott vendeg is: Steven Bradbury. O az elso ausztral, aki olimpiai aranyermet nyert teli olimpian. Gyorskorcsolyazo, es 2002-ben nyert. Ugy nyert, hogy utolso helyen volt vegig, de az elotte levo negy elesett az utolso kanyarban es o meg szepen becsuszkalt es elso lett. A motivacios beszed erdekes volt, az volt a lenyege, hogy nem az eredmeny szamit, hanem hogy az ember a kepessegeihez kepest maximalisat nyujtson, es ha esetleg van valami helyzet, akkor resen legyen es eljen vele.

Ugy kezdte, hogy bejott es mondta, hogy hat igazan nem is tudja mit keres egy informatikus konferencian, miert is hivtak meg. Erre az osztalyvezetom bekiabalt, hogy igazabol harom masikat hivtunk, de azok az utolso pillanatban mind kiestek. Rohoges. Gondolom szegeny Bradbury mar ezerszer megkapta ezt a poent. Amugy lett is belole egy ausztral mondas: "You've done a Bradbury". Vagyis hogy a teljesen remenytelen helyzetbol ugy jutsz egyszer csak sikerre, hogy valojaban az ellenfelek/akadalyok szunnek meg. (Ha valakit erdekel, itt a youtube a versenyrol, 1 perces az egesz futam csak: http://www.youtube.com/watch?v=lfQMJtilOGg)

A konferenciat vartam, hogy majd milyen jo lesz, aludhatok este 8-tol reggel 8-ig. De csak fel egykor sikerult agyba kerulnom es 6:30-kor mar ki is pattant a szemem. Ezt tortent mind a ket nap, lehet hogy mar nem tudok sokaig aludni?

Társasági életunk Down Under :o)

Mar a gyerekek elott is elegge felporgott tarsasagi eletet eltunk, persze nem azt a dorbezolos fajtat, csak hetvegente osszejottunk az itteni baratainkkal, dumalni, kajalni, jatszani, kirandulni, tengerpartolni, mikor mit.

A gyerekek szuletesevel valamennyire a lelkunk melyen szamitottunk arra, hogy ez most jo idore megszunik, mert hat a gyerekekkel ugye egyreszt nem annyira konnyen mocorog az ember, masreszt pedig gondoltuk, hogy biztos bazi faradtak is leszunk allandoan es nem is vagyunk majd semmi ilyesmire. De nem igy lett. :o)

A piciknek nagyon jo napirendjuk alakult ki, konnyen kiszamithatoak. (Tobbnyire...)Amennyiben alkalmazkodunk ehhez, akkor gyakorlatilag barmikor barhova el lehet veluk menni. (Tobbnyire...) Az autozast szeretik, es a tarsasagot is! :o) (Tobbnyire...) Gyakorlatilag barmit szeretnek, felteve, hogy velunk vannak es kapnak enni. Es persze aludhatnak. Meg nem voltak ket hetesek, amikor eloszor kirandultunk veluk Montville-be, es aztan 3 hetesen vettek reszt az elso (pocakon kivuli) barati vacsoran (Verocséknál), mindezeket kulonosebb fennakadas nelkul. (Ezzel egyebkent szerencsenk van, mert gondolom, hogy ha allandoan visitananak, vagy valami, akkor a baratok se hivnanak minket annyira...) :o)

Azota mar tobbszor voltunk mindenfelé vendegsegben, es nalunk is volt mar nehany buli. (Persze csak napkozben, nem kinozzuk a gyerekeket ejszakai ereszd-el-a-hajammal. Meg magunkat se.)

A gyerekek kapcsan egy csomo olyan kapcsolatunk is lett, akikkel elotte nem voltunk annyira kozeli viszonyban, de most a gyerekek osszehoztak minket. Ilyen peldaul egy kolleganom, akivel az irodaban alig-alig beszeltunk, de mivel a babaink kozott 1 het van, es mindketten itthon vagyunk 'gyesen', ezert most minden masodik heten atjon es itt toltjuk egyutt a napot, dumalunk, babazunk. A szomszedokkal is kozelebb kerultunk a babak miatt, mindig jonnek erdeklodni, beszelgetni. Szoval igazabol ahelyett, hogy egy kicsit lelapult volna a tarsasagi eletunk, inkabb fellendult es kibovult. :o)

Az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy itt elegge baba barat minden, viszonylag konnyu babakocsival kozlekedni, a jarda mindenhol sullyesztett, ahol az uttal talalkozik; a liftekbe, ajtokon be lehet ferni; szinte mindenhol van kivaloan felszerelt parents' room, ahol a gyerekeket meg lehet etetni, tisztaba lehet tenni; az ettermekben szinte mindnehol van etetoszek es gyerekmenu (ez a mieinknek persze meg korai, de akkor is van); es a kirandulohelyek nagy resze is hozzaferheto akar babakocsival is (meg kerekes szekkel), szoval a lehetosegek adottak. Igy azert konnyu. :o)

A mult heten voltunk egy nagy magyar pikniken is, ahova minden evben jarunk, es ebben az evben sem akartuk kihagyni, plusz a gyerekeket is szerettuk volna bemutatni a tarsasagnak. Rengeteg baba es kicsi gyerek volt, allati jo hangulata volt az egesznek. A mieink is elveztek a tarsasagot, aztan beajultak a csomagtartoba. :o) Egesz kis ovodank lett vegul a kocsiban:

Ezen a kepen egyebkent jol tukrozodik mindegyik gyerek termeszete is: Gergo nagyon magyaraz, komolyan, reszletesen; Bence csak rohogcsel es szorakozik; szegeny Alex meg kerdon nez az anyjara, hogy Te-jo-isten-hova-kerultem... Edesek.

Na, mire az egeszvegere ertem, mar nem is tudom, hogy miert is kezdtem el ezt az egesz bejegyzest... pedig eleinte meg tuti volt vele valami celom... biztos lett volna valami mondanivaloja az egesznek... valami magvas veleje... na mindegy, kiurult az agyam. De most mar nem akarom kitorolni, olyan aranyosak a kepek legalabb... :o) Legkozelebbre osszeszedem magam. (Es a gondolataimat is). De kulonben akar ez is lehetne a mondanivalo, hogy igaz, hogy ezt a bejegyzest korulbelul osszesen 4 oran at keresztul irtam, kisebb-nagyobb (inkabb nagyobb) megszakitasokkal, es kb. 3 napon keresztul, de vegul azert megszuletett. (Igaz, hogy se fule, se farka, de nem is ez a lenyeg.) :o) Szoval hogy nem vettek el teljesen az eszem a gyerekek. Vagy de? De. Na jo. Akkor meg ez se lesz a mondanivalo. Akkor talan inkabb be is fejezem...

Olajbogyók Mt. Tambourine-ban

Bence vagyok, es azert irok mert nagyon faradt vagyok. Tegnap kirandulni voltunk. Egeszen a Tambourine Mountainig mentunk. A kocsiut nem volt veszes, Gergo aluszkalt en meg nezgelodtem. Aztan csereltunk. (De en titokban akkor se aludtam, csak ugy csinaltam, mintha.)

Aztan mikor megerkeztunk, elmentunk megnezni valami sarkanyrepuloket, de en aztan addigra olyan almos voltam, hogy csak na, es szo szerint tojtam a sarkanyrepulokre, szoval csak visitottam, mint a kismalac, hogy mikor jon mar az alvas. Mami persze pedzegette, hogy miert is nem aludtam utkozben, de mit tudja o! O nem erti, hogy utkozben nem szabad aludni, mert nagyon kell figyelni, az utat, a fakat, meg mindent, mert kulonben hogy talalunk vissza?!? Ugyhogy aztan vegul addig visitottam, mig vegul elaludtam. Aztan egyszer csak arra ebredtem, hogy eszek. Ekkor mar valami erdoben voltunk.

Aztan elmentunk setalni, hat ne is mondjam Apa jo nehez. Ott vittem a hatamon egesz uton. Gergo meg a Mamit. Valami 2 kilometert gyalogoltunk egy igazi esoerdoben! Szep volt, bar be-be aludtam.

Mamiek nagy okosan olajbogyonak oltoztettek minket, ezert ugy paráztunk Gergovel, hogy nehogy leejtsenek minket, mert akkor az eletben meg nem talalnak minket az aljnovenyzetben a terepszinu rucinkban.

Hazafele megint csak megeheztunk es visitottunk. En foleg. Valami ir hegyi fogadoban melegitette meg a mami a tejecsket, ahova aztan vacsi utan bevittek minket, es onzo modon ok is megvacsiztak. Azt mondtak, hogy szep volt es hogy valami finomat ettek, de erre mar nem emlekszem, mert en ekkorra leginkabb mar csak aluszkaltam. Aztan legkozelebb mar otthon ebredtem fel, nem is tudom, hogy talaltunk haza nelkulem... Talan Gergo segithetett...

Boldog húsvétot!

Eloszor is Boldog Husvetot kivanunk mindenkinek, piros tojassal /sok locsoloval / husveti sonkaval / fott tojassal / tormaval fuszerezve, kinek-kinek izlese szerint. (A nem kivant torlendo.)



A kepekhez hozzafuznem, hogy nem kinoztam a gyerekeket, es allatkiserletek sem tortentek a produkcio folyaman.



A gyerekek onkent es dalolva (=boldogan gugyogve-hadonaszva) bujtak a nyusziruhaba, amit kizarolag azert adtam rajuk, mert tegnap reggel meglattam a szekrenyben, hogy ehhez a téli szerkohoz van egy sapka is, amin NYUSZIFUL van. Es hat mikor maskor lenne illendobb felvenni, mint ilyenkor husvetkor. (Bar itt nyar van eppen pont...)



Az Amnesty International-nak uzenem, hogy a fenykepezes utan a bazi melegre valo tekintettel a nyuszifelszerelest azonnal levettem a gyerekekrol es az idojarasnak megfelelo ujjatlan kis semmikbe oltoztettem at oket. (Bar a nyusziful ellen sem tiltakoztak.)



Na jo, itt Gergo mondjuk tiltakozik egy kicsit... De szerintem inkabb a husvet nyuszi husvet utani sorsa miatt aggodik... ;o)

Szoval BOLDOG HUSVETOT!

Globalizálódunk

Csak egy szösszenet igy Husvet tajan: nehany evvel ezelott, amikor kijottunk, Husvetkor mindenutt csoki bilby-t arultak, ami egy itteni oshonos erszenyes (egyebkent veszelyeztetett) faj, itt az volt a husveti nemzeti allat. Arultak csokibol, plussbol, mindenbol es mindenhol, az aruhazak polcai bilbyvel voltak tele ilyen tajt, pont azt a szerepet toltotte be itt, mint Magyarorszagon a husveti nyul.

Eltelt nehany ev, es most mar a bilbynek nyoma sincs, ellenben elleptek a polcokat a csoki (es mindefele egyeb) nyulak. Van mar Milka nyul, ilyen nyul, olyan nyul, tiszta Amerika/Europa, csak epp a jo oreg ausztral bilby nincs sehol. :o( Fel is teszek egyet ide emlekul.

Igy alszunk mi

Kifejlesztettem egy uj trukkot arra az esetre, amikor pont egyszerre almosodnak el a gyerekek olyannyira, hogy almossaguknak teli torokbol visitva egyuttesen adnak hangot.

Altalaban - amikor csak egyikuk farad el egyszerre - akkor karba veve megnyugszanak, le lehet oket tenni, es egymas utan szepen elalszanak. De amikor mindketten visitanak, es az ember nem tud azonnal ott lenni mindkettojuknel es megnyugtatni oket (leven osszesen csak ket karom), ezert kenytelen voltam szõranyát alkalmazni, jelen esetben a kis vizilovak szemelyeben. Mivel ok eleg puhak es konnyuek, a mar felig alvo gyerek hatara teszem a vizilo kezet-labat, feje fole a fejet, igy pont ugy erzi a baba (remelem), mintha meg mindig az en karomban lenne, vagy legalabb mintha a hatan lenne még a kezem. Es beken elalszik. Ez volt az elmeletem. Es lõn.

Már megint...

Nem hiszem el. Mar megint beoltottak. Mar tiszta tûpárnák vagyunk... Jott nemreg egy level a mamieknak, hogy mivel mi mind kelet-europai szarmazasuak vagyunk (amit egyelore még nem is tudunk, hogy hol van, bar Apa szerzett mar nekunk egy oooooriasi vilagterkepet, ami betakarja majd az egesz szobánk falát, de meg nincs folteve, igy osszecsavarva meg nem latszik belole semmi...), szoval hogy mivel mi jo messzirol jottunk, ezert kaphatunk bécégé oltást, ha a mamiek akarjak. Es persze, hogy akartak... Minden alkalmat megragadnak, hogy minket osszevissza szurkaljanak... (Mentsegukre legyen mondva, utana jo sokaig olelgetnek minket, ami mindig jol jon. :o)

Odamentunk a korhazba, es mar egy csomo baba vart ott. Mindenki riadtan tekintgetett, de mi mar rutinosan csak nevetgeltunk. Aztan sorra kerultunk, es most a mami se sirt, csak egy kicsit, de persze azt mondta, hogy csak belement valami a szemebe, de mi persze atlattunk a szitan egybol. Szoval leultettek Apa olebe, jol megszurkaltak a karunkat, es kesz. Kicsit sirdogaltunk, de csak ugy immel-ammal, hogy ne erje szo a haz elejet. Aztán átmásztunk a mami olebe, ott szipogtunk egy kicsit a társaság kedveert, aztan hazafele mar be is aludtunk. De legalabb most mar ez a bécégé se tamad meg minket. Vagy a tébécé. Vagy mi.

PS. Nagyanyo, Laci bacsi, boldog szulinapooooot!

Bolcsodeben jartunk

Nehany hettel ezelott, amikor realizalodott bennem, hogy te-jo-eg-mindjart-vege-a-szulesi-szabadsagomnak-es-vissza-kell-menni-dolgozni, ellatogattunk ide a szomszedos bolcsibe. Mar irtam korabban is, hogy itt nincs igazan se GYES, se GYED, se semmi ilyesmi, a munkaltato elmeletileg egyetlen nap fizetett szulesi szabadsagot se koteles adni a kismamaknak. (A munkahelyet egy evig tartjak, ha addig nem megy vissza, akkor a munkahely is elvész.) A legtobb ceg azert ad egy minimalis 6 het fizetett szabit, a komolyabb cegek meg a kormany pedig altalaban 12 hetet fizet a dolgozoinak. En leven koztisztviselo szinten 12 het fizetett szulesi szabadsagra vagyok jogosult, ezt vettem ki fél fizetesen, igy lett 24 hetem, aminek mindjart vege. (Hihetetlen, eszre se vettem, hogy mar miota itthon vagyok!) Reszidoben szeretnek csak visszamenni dolgozni, amig ilyen kicsik a gyerekek, hogy azert ne vesszen el a munkam, es legyen is némi jovedelmem, de azert itthon is lehessek a kicsikkel. Ehhez viszont ovodat kell talalnunk azokra a napokra, amikor dolgozni fogok.

(Azert hogy ne tunjon Ausztralia ilyen istentol elrugaszkodott helynek, adnak azert csaladi potlekot, aminek az osszege egyreszt jovedelemfuggo, valamint attol is fugg, hogy hany kiskoru gyerek van a csaladban osszesen. Csak a miheztartas vegett, mi atlagos keresutnek szamitunk, es a ket pici gyerekunkre kemeny $100 dollart kapunk az allamtol kethetente... Szoval nem ebbol megyunk nyaralni, az biztos. ;o) De meg csak a gyerekeket se ebbol hizlaljuk fel.)

Még csak 3 honapos terhes voltam a babakkal, amikor az osszes kollegam a lelkemre kototte, hogy azonnal irassam be a gyerekeket az oviba, kulonben sosem jutnak be... Akkor meg csak mosolyogtam rajta, de azert a bekesseg kedveert valoban elmentem a legkozelebbi ABC-be (ami az itteni legnagyobb ovoda halozat), hogy beirassam oket 2008 szeptemberre. Es legnagyobb meglepetesemre mar ekkor is csak varolistara kerultunk! (Ez volt 2007 juniusaban...) Azt a tanacsot kaptuk, hogy erdemes eleinte csak 1-2 napra megprobalni beiratni a gyerekeket, mert az szinte kizart, hgoy rogton bejutnak heti 5 napra, ezt majd csak az evek folyaman lehet elerni. Mi amugy is csak heti 1-2 napra akarjuk beiratni oket, szoval nekunk ez nem annyira szamit, de azert jo tudni...

Maga az ovi amugy tetszett, szepen korbevezettek, megnezegethettem mindent, es nem volt veszes. A hidegzuhany csak ezutan jott: naponta fejenkent $75 dollarba kerul. (~12ezer forint. Fejenkent. Naponta.) Ez azert meg az itteni fizetesekhez kepest is horribilis ar (gyakorlatilag a ket gyerek napidija a napi keresetem), ugyhogy leadtam ugyan az adatainkat, de gyorsan kifaroltam abbol az ovibol. (Azota kulonben mar mindenfele szornyusegeket hallottam az ABC-rol, hogy leginkabb a reszvenyeseikkel torodnek, a gyerekekkel nem annyira, (ami persze jo hir lenne, ha reszvenyes lennek, de most inkabb a gyerekek szempontjait tartjuk szem elott), szoval amugy se akarnam oda vinni oket.

Azt gondoltam, hogy ez az ar ez valami rendkivul magas talan amiatt, hogy a belvarosban van, de aztan ra kellett jonnom, hogy mindenhol ilyen bazi draga az ovi, meg itt nalunk kint kenyaban is, 35 km-re a belvarostol. Most talaltunk egy aranyos ovodat tolunk 2 percre, ez a Sesame Lane nevu halozathoz tartozik, es ezt sokkal szimpatikusabbnak talaltuk, mint a futoszalag jellegu ABC-t. Az ara ennek se keves, itt $57 lenne naponta fejenkent. A felreertesek elkerulese vegett: ezek nem valami bonuszos alapitvanyi ovodak, vagy ilyesmi, itt minden bolcsode/ovoda magan (=fizetos), nincs allami kezelesben. (A 'rendes' ovodak mellett viheted a gyerekeket family daycare-be is, ami pedig csaladokat jelent, akik vallaljak, hogy a sajat otthonukban vigyaznak a gyerekeidre, maximum 4 gyerekre, ha valakinek ez szimpatikusabb.)

Osszevissza hasznalom a bolcsode meg az ovoda kifejezest, ez is azert van, mert nincs konkretan bolcsi vagy ovi, hanem 'childcare' van, ahol a gyerekeket 6 hetes kortol 5 eves korig 'tartjak', kulonbozo csoportokban persze. Altalaban egy ovonore maximum 4 gyerek jut, es altalaban egy csoportban nincsenek tobben 8-nal. (Ez az egesz picikre vonatkozik, a nagyobbaknal gondolom valtozik az arany.)

Van valamennyi allami tamogatas a csaladoknak az ovodai koltsegekre, 30% kedvezmenykent van meghirdetve, de valojaban ugy szamitjak, hogy az allam meghatarozta, hogy az ovoda orankenti dija $3.37, es ennek teriti vissza a 30%-at. De valojaban az ovodak ennel joval tobbet szamolnak fel, inkabb 5-6 dollart orankent, de az allam akkor is csak az altaluk meghatarozott $3.37-nek fizeti a 30%-at. Ez is tobb, mint a semmi persze, csak elso blikkre kicsit felrevezeto. De azert megis csak valami. Valaszthat az ember, hogy vonjak le a kedvezmenyt a hetente fizetendo osszegbol, vagy fizeti egesz evben a teljes arat, es ev vegen egyosszegben visszakapja a kulonbozetet.

Mindenesetre leadtuk a beiratkozasi papirokat a kicsiknek ebbe a helyi oviba. A beiratkozasi papir fejenkent 40 oldal volt... Az alapadatok (nev, cim, szuletes, stb) mellett ilyenekre is rakerdeztek, hogy a gyerek hanykor es mennyit alszik (mi a napirendje); jo etvagyu-e; egyedul szeret-e enni vagy inkabb etessek; szereti-e, ha elalvas elott elringatjak; cumizik-e; milyen testhelyzetben szeret aludni; stb... Hihetetlennek talaltam. Azt is megkerdeztek, hogy hogyan ejtsek a gyerek nevet, hogy szolitja az anyjat-apjat, mert akkor ok is ugy emlitik majd neki a szuloket. (Gondolom, ez fokent a sok kulfoldi miatt lehet...) Nagyon figyelmesnek talaltam a kerdeseket, es megnyugtatonak talaltam, hogy ilyen aprosagokra is figyelnek.

Eleg negativ velemennyel voltam eddig az itteni rendszerrol, leginkabb talan azert, mert csak azt hallottuk (fokent itteni magyaroktol), hogy az otthonihoz kepest az itteni ovodai neveles milyen szornyu, nincsenek foglalkozasok se, csak szo szerint 'vigyaznak' a gyerekekre, ennyi. De most a sajat tapasztalat ennek erosen ellentmondani latszik. (Mar eleve a beiratkozasi lap jo erzessel toltott el, hogy mintha figyelnenek a gyerekekre, szemelyesen, nem csak ugy 'megorzik oket', mint ahogy eddig gondoltam.

Az oktatasrol: a beiratkozaskor kaptunk egy udvozlo csomagot, amiben tobbek kozott benne volt a kovetkezo heti 'orarend' is, ami meger egy par sort, hogy irjak rola. A foglalkozasok 9 kategoriaba vannak sorolva a kulonbozo fejlesztendo keszsegek, teruletek szerint, ugymint gondolkodas, kommunikacio, szemelyiseg, egeszseg, kulturalis kornyezetunk, termeszeti kornyezetunk, tarsadalmi elet, olvasas, szamolas; es ezekhez vannak rendelve a 'hagyomanyos' foglalkozasok, a festes, rajzolas, gyurmazas, enekles, zenehallgatas, stb. A het minden napjan osszesen tehat naponta 9 db kb. 30 perces foglalkozas van, ugy, hogy pl az egyik nap reggel csaladfat ragasztgatnak a gyerekek fenykepekbol, aztan allatokat gyurmaznak, aztan kulonbozo idojarasi elemeket rajzolnak, aztan meset olvasnak nekik az udvaron (p. kinai meset, de persze angolul), stb... Allatira tetszett nekem az egesz osszeallitas, es a gyerekek (es az ovonok is!) nyugodtnak, elegedettnek tuntek. Amikor ott voltunk, epp csendes piheno volt, es az ovonok epp a festes nyomait takaritottak a szobakbol. :o) Rengeteg rajz es egyeb 'mestermu' volt a falakon az egesz ovodaban, nagyon kedves hangulata volt az egesznek. A bejaratnal egy nagy tablan a 'Jo reggelt' volt kiirva vagy 20 nyelven (magyarul persze nem volt, de majd ezen valtoztatunk). :o) Szoval, azt hiszem, hogy nagyon idealisnak talaltuk ezt az ovit, es remelem, bejutnak a gyerekek. (Mert persze itt is csak varolistara kerultunk, de amikor bementunk, nagy sikert arattak a fiuk, az ovonok ki is vettek oket a babakocsibol es megolelgettek oket, ezt is jo jelnek talaltam, es biztam benne, hogy akkor hatha bejutnak. :o) Juniusban mondjak meg majd, hogy juliustol mehetnek-e... Most mar csak a munkahellyel kell egyezkedni.

Szoval ezek az elozetes tapasztalataink az ovodarol. Az ovoda kiraly, csak legyen, aki meg tudja fizetni. Bazi sokba kerul, de remelem, megeri majd az arat! (Majd irok egyszer az iskolai helyzetrol is! A gyerekek nalunk meg nincsenek ugye 3 honaposak, de a heten palyazunk nekik egy kozepiskolai osztondijra... Nesze neked kapitalizmus. :o)

Nyálas vagyok, de hóditani akarok!

Bence megirigyelte a sok kislanyt, aki a multkori feltett foto ota virtualisan szaladgal Gergo utan, ugyhogy most o is akarja az o háremét. Ugyhogy ime Bence is premier planban, hogy ne erje szo a haz elejet, hogy csak az egyik fiunkat akarjuk online kihazasitani idejekoran. :o) Kicsit folyik a nyala folyton edes kis Sajtkukac Krinolin Bencenknek, de azert bizik a sikerben. :o) Az eszakias szoke kekszemu Gergo mellett Bence a mediterran sotet szem-haj tipust kepviseli. Ketten egyutt verhetetlenek. :o)

Ezek a fotok eredetileg a gyerekek utlevel kerelmehez keszultek, es hat Bencevel megkuzdottunk... Az utlevel fotonak ugyanis a pontos meret mellett komoly eloirasoknak kell megfelelni felnottnek, gyereknek egyarant, ugymint mindket fulnek latszodnia kell (na ez pl. Gergonel egyaltalan nem jelentett problemat :o), nem lehet csukva a szem, a fejnek egyenesen kell allnia, nem lehet nyitva a szaj es nem lehet mosolyogni (!). Ez utobbival volt egy kis fennakadasunk Bence eseteben, mert o vagy a) alszik, es akkor csukva van a szeme = nem jo kep; vagy b) ebren van es akkor vagy dumal (= nyitva van a szaja) vagy rohog. Vegul az alternativak kozul ezt a mosolygosat valasztottuk, mert az eloirasok kozul meg mindig ez felel meg a legtobbnek. :o)

Balazs tegnap le is adta a kerelmuket, es a hivatalnok csajszi csak mosolygott, hogy milyen edesek, es esze agaban sem volt visszautasitani a kepeket. (Bezzeg mikor az en utlevelemet csinaltattuk, micsoda kalvariat jartunk be, mert nehany tincs hajam kilogott a fenykeprol, es haromszor (!) csinaltattattak ujra velunk... Bezzeg ram senki nem mondta párás szemmel, hogy milyen aranyos...) Ezt megirtam annak idejen a 'Hogyan - illetve hogyan ne - igenyeljunk ausztral utlevelet' cimu bejegyzesemben.

Szoval a gyerekek utlevele folyamatban van. Az ausztral ugyek ilyen szempontbol eleg gyorsan haladnak, az utlevel elvileg 2-4 napon belul meglesz. A magyarorszagi anyakonyvezest valamint a magyar utlevelet ezzel szemben 6 honapos hataridovel igerik... Azt is elinditjuk, aztan majd meglatjuk.

Az elsõ nyálas

Gergo adott ma egy puszit. Olyan jo nyálasat. Nagyra nyitotta azt a kis puha nyálas száját es ranyomta az arcomra. Ez tortent. Szubjektiven.


Objektiven: valoszinuleg csak allati ehes volt, es gyakorlatilag barmit befalt volna, azert nyitotta nagyra a kis szajat, hatha be tud enni valamit... Valoszinuleg az orromat celozta be eredetileg, talan az hasonlitott legjobban a cumisuvegre...


De a lenyeg, hogy adott egy majdnem-puszit. Szerintem... ;o) Mert mar nagyfiu.

Buddha es Sajtkukac

Most, hogy mar elmultak a gyerekek 2 honaposak, es mar komoly kifejlett szemelyiseguk van :o), gondoltam irok egy kis elemzest a termeszetukrol. Ugyan a mieink ketpeteju ikrek, tehat a kulonbozoseg nem meglepo, de azert azt nem gondoltam volna, hogy ennyire szoges ellenteteik lesznek egymasnak, mind kulsoleg, mind belsoleg.

A kulsejukre vonatkozo kulonbsegek latszanak a fotokrol, ugyhogy ebbe nem is megyek bele, de azert az tenyleg erdekes, hogy nincs egyetlen egy olyan kulso jellemzojuk sem, ami egyforma lenne... Kulonbozik a fejuk formaja, az alkatuk, a fuluk, a szemuk, a hajuk, a szajuk, a boruk szine, minden de minden. Meg csak annyira sem hasonlitanak egymasra, mint ket 'atlagos' testver. Meg a vercsoportjuk is kulonbozo!

De ami igazan erdekes, az a belsejuk. :o) Gergo egy igazi kis Buddha, mig Bence egy total Sajtkukac. Gergo csendes, nyugodt, nem beszel sokat, nem sir, de nem is mosolyog tul sokat, nagyon turelmes es beketuro, olyan igazi komoly, megfontolt, es csendesen szemlelodik egesz nap. Bence mindekozben allando mozgasban van, be nem all a szaja (el nem tudom kepzelni, honnan orokolte... ;o), egyetlen pillanatra meg nem all, sokat nevet, de tobbet is sir es erosebben is, szoval joval temperamentumosabb. (Szerintem titokban valahol nezi a Futrinka utcat, es a Morzsa kutya lehet a kedvence, mert Bence folyton azt hajtogatja, hogy Beüüüü, beüüüü. :o)
Gergo nem tudom, mit nez titokban, de o meg mindig duplat tusszog, es utana dumal, hogy Pci, pci, haaaaaaa. Ilyeneket mondanak. :o)

Gergot siman le lehet tenni, ha almos, szepen csondben elaltatja magat. Bence fulsuketitoen visit, ha mar nagyon almos es nem tud elaludni. Ha ehesek, Bencet muszaj megetetni teljesen, amig tele nincs a hasa, vita nincs. Gergonek eleg egy nehany korty, hogy csillapitsa az etvagyat, aztan le lehet tenni, es majd Bence utan befejezi o is. Ugyanakkor Bencevel tobbet lehet kommunikalni, jobban reagal, vidamabb es akciokeszebb. Ejjel viszont Bence alszik jobban es tobbet, nyilvan o talan jobban kifarad a sok napkozbeni akciozastol... :o)

Egy dolog egyforma bennuk: mindketten egyforman edesek, Gergo ezert, Bence azert. Mielott megszulettek, eszembe jutott, hogy vajon egyforman fogom-e tudni oket szeretni, vagy titokban lesz egy kedvencem, vagy azert, mert esetleg aranyosabb, vagy azert, mert konnyebb vele, vagy valami. Mert persze mindenki mondja, hogy neeeem, pont egyforman szereti az ember a gyerekeit, de ez elegge hihetetlennek es elkepzelhetetlennek tunik, mielott maga is szulove valna az ember. De most mar en is elmondhatom, hogy tenyleg igy van, tenyleg egyforman szeretjuk mindkettot, valahogy olyan, mintha nem is lehetne maskepp. Persze lehet, hogy amikor majd kamaszodnak, es egyik elviselhetetlenebb lesz, mint a masik, akkor majd maskeppen gondolom, de most pont egyforman edesek. Meg azt se lehet mondani, hogy egyikuk jobb evo, vagy jobb alvo, vagy valami, mert egyszer egyikuk eszik jobban/tobbet/gyorsabban/tisztabban, masszor masikuk, es egyik nap egyik alszik jobban/tobbet/konnyebben, masik nap masik. (Es mindketto egyforman sokat es budoset kakkant es pukizik, ez is teny.)

Es persze most mar azt is latom, hogy mekkorat teved az ember, amikor kulso szemlelokent megitel valakit - akar pozitivan, akar negativan -, hogy mondjuk ha egy csendes 'jo' gyereke van, akkor biztos milyen jo es nyugodt anya, ha pedig egy kiabalos, izgaga gyereke van, akkor biztos hogy bannak vele otthon... Pedig nem, most ez tok tisztan latszik az ikreken, hogy az elso pillanattol fogva megvan ez a fo jellemzoje a termeszetuknek, hogy egyikuk nyugodt, masikuk izgaga. Egy buddha es egy sajtkukac. Fuggetlenul attol, hogy mi hogyan neveljuk oket. (Persze a neveles ugy egyebkent nyilvan sokat szamit, de az 'alaptermeszet' az, amirol beszelek.)

Termeszetuktol fuggetlenul probaljuk mindkettojuket minden iranyban fejleszteni, sokat beszelgetunk veluk, setalni visszuk oket, sok-sok zenet hallgatunk veluk, enekelunk stb. (Mindket gyerek kisse rocker tudatu, a kezuket mindig ugy tartjak, hogy a kozepso es a gyurus ujjuk be van hajtva, a tobbi nyitva, es bar a hajuk meg rovid, de mar mindketten utemesen razzak a fejuket… Mindenesetre a Halasz Judit-Kalalka-Levente Peter triumviratus mellett hallgattatunk veluk mindenfele szamunkra kedves zenet is, R.E.M.-et, Greendayt, Red Hot Chilli Peppers-t, Everest-et, Simon & Garfunkelt, Jethro Tull-t, mindenfelet tenyleg. Es remenykedunk, hogyha felnonek, nem fognak minket valami techno szarral gyilkolni…

Forog velunk a vilag!

Csak egy gyors rovidhir: BENCE MA MEGFORDULT! Volt egy kis nyuszoges az agyuk felol, es odamentem, hogy megnyugtassam Bencet, aki ekkor hasonfekvesbol kinyomta magat komoly nagy fekvotamaszba, aztan abbol lerakta a fejet oldalra - nem eldolt, vagy leesett a feje, hanem lerakta szepen lassan - aztan megallt kicsit, majd szepen lassan utana huzta a feneket es aztan a labat is. Es kesz, mar meg is fordult. Aztan meg vigyorgott ugy felalomban. :o) En meg oromkodtem, es adtam neki puszit, aztan beajult es visszaaludt. :o) Kis draga.

Gergo pedig ma reggel vagy egy negyedoran at 'meselt' a kis allatkaknak a feje folott a kisagyban, pedig amugy alig hallani a hangjat. Edes kis rekedt hangja van, mintha evtizedek ota whiskyzne. :o) (Es nem, nem adtunk neki whiskyt. Tenyleg nem.) :o)

Idonkent irigylem reggelente Balazst, amikor munkaba megy, hogy o le tud zuhanyozni reggel gond nelkul (es anelkul, hogy valaki ulne vele szemben a foldon a kis hintaszekben es nezne), egesz nap akkor es azt eszik, amikor es amit csak akar, es akkor megy pisilni, amikor akar (es amikor kell neki), mig nekem ezek a luxusok nem nagyon adatnak meg napkozben a kicsik mellett. De akkor az ilyen pillanatokra gondolok, ahogy latom, hogy dumalnak, mosolyognak, forognak (!), es akkor megis azt gondolom, hogy szarni az evesre, pisilesre, megis csak nekem a legjobb! :o)

Pálinkás jó reggelt!

A mult heten elmentunk az IKEAba a kicsikkel, es - amellett, hogy egy kisebb vagyont hagytunk ott mindenfele vackokra, amire nem is igazan volt szuksegunk, de "olyan olcso volt" - talalkoztunk nehany regi kollegaval is. A gyerekeket korulrajongtak, megolelgettek, es mivel Bence kisse nyugos volt, egyikuk azt a trukkot tanitotta, hogy amikor almosodik a gyerek, de megsem tud/akar még elaludni, akkor a ket szemoldoke kozotti kis reszt kell masszirozni a homlokan gyengeden, es attol majd hipp-hopp bealszik. Ezt azelott soha sehol nem lattam, nem hallottam, nem olvastam, es kisse szkeptikus is voltam, de otthon kiprobaltam, es lass csodat, ahogy kettot dorgolok a fent emlitett ponton, a baba mar csukogatja is le a kis doppos szemeit. Ez kiraly! Ez tenyleg mukodik!!!!! Persze csak akkor, ha a gyerek eleve almos mar kicsit, csak megsem bir elaludni. Szoval toporzekolo gyereken nem erdemes probalkozni...

Mindenesetre azota szinte minden alkalommal, amikor mar latom, hogy kezdenek kokadni, de még kuzdenek a fentmaradasert, akkor csak jovok a mágikus akupresszuras ponttal, es hopp mar alszanak is. Asszem, ez mar csak egy lepes a palinkas kenyertol... ;o)

8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozas

Mar epp azon gondolkodtam, hogy Nagy Feronak ezt a 8 ora munkas szamat meg fogom hallgattatni a kicsikkel nehany szazszor, hatha hasznal... De az is lehet, hogy csak azt az egy sort fogom remixelni, hogy 8 ORA PIHENES, 8 ORA PIHENES, 8 ORA PIHENES. Hatha valahogy befeszkelodne a dolog a tudatalattijukba, es tobbet aludnanak... De aztan egyszer csak nehany nappal ezelott teljesen varatlanul Bence 8 orat aludt egyhuzamban! Egyetlen szepseghibaja a dolognak, hogy mindezt este 7.30 es hajnali 3.30 kozott produkalta, de engem megis hatartalan remennyel toltott el, hogy akkor talan most mar ez igy marad! Szamomra persze azert meg nem jott el a kanaan, mert Gergo persze nem aludt ennyit, o mar 2-kor kuruttyolt, de nem baj, majd belejon o is, gondoltam.

Eddig nem mertuk elkiabalni, hatha csak mulo szerencse ez, de mar 3 napja valtoztattunk a rutinon, es most azt csinaljuk, hogy este 7-kor kezdjuk a furdetest, etetest, es 8-8.30-ra legkesobb mindket gyerek agyban van (es remelhetoleg alszik is) megfurodve, teleedve, es igy bizony alszanak hajnalig. Hurra. Egyszer (vagy ketszer is) megprobaltuk a Suttogo altal javasolt 'alometetest' este 11-kor, na az szivas volt, mert nem eleg, hogy felvertuk magunkat ebresztovel 11-kor (remelve, hogy akkor a 8 oras alvas talan eltolodik, es esetleg reggel 7-ig alszanak), de persze a gyerekek ugyanugy felebredtek hajnali 4 korul, szoval feladtuk az alometetest. Most mar harom napja az megy, hogy 8 korul alvas van reggel 4-5-ig. Ez tok jo. (Egyelore. A kovetkezo kituzott cel az este 8-tol reggel 6-7-ig alvas. Haha. :o)

Ugyhogy az ejszakai altatast tekintve jok a reszeredmenyeink. Ennek egyenes folyomanyakent viszont nappal valahogy éberebbé valtak a toportyuk. Nyilvan jol kialusszak magukat ejjel, igy aztan hajnaltol ujult erovel randalirozzak vegig a napot. Es ha veletlenul alszanak is 1-1 oracskat napkozben, azt tuti, hogy nem egyszerre csinaljak... De nem banom, a reszeredmenyek akkor is jok! :o) Napkozben (foleg hetvegen) leginkabb az a cel, hogy a csalad legalabb 50%-a aludjon egyszerre, es az egyszerre alvo egyedeknek legalabb 50%-a kiskoru legyen. Ezt nagyjabol tudjuk tartani, mert ha a vilagon sehogy sem hajlandoak napkozben elaludni, akkor jon a jo oreg koala-alvas. Mert apa utemes andalito hortytogasanak melyik gyerek tudna ellenallni? Hat nalunk még a legsajtkukacabb se.

Kaptunk egy adag nagyon jo partedlit, amit nem kell se kotozni (keptelenseg egykezzel megkotni az izgaga ehezo gyerek nyakan (mert a masik kezzel ugye tartja az ember a gyereket), ebbol szazat tudnek annak a fejehez tuzogepezni, aki kitalalta), se tepozarazni (ez praktikusabb, viszont a mosasban mindenbe beleakaszkodik, raadasul elegge szurja a gyerek nyakat, ha nem teljesen millimeter pontosan illeszti az ember, ami azert ugye megesik...), se patentozni (ami nem olyan veszes, de nehez illesztgetni egy kezzel megint csak) ugyhogy most mar legalabb ez a tema megoldodott az uj partedlikkel, amiket egyszeruen at kell huzni a gyerek fejen. A nyaka nyulik, semmi traumat nem okoz a felvetele, sot a kicsik nalunk mindig elmosolyodnak, amikor athuzom a fejukon. Egykezzel! :o)

Ennyit a sikereinkrol. De vannak kudarcaink is: a sracok szopjak az ujjukat. Egyszeruen nem tudok mit csinalni veluk. Eleinte nagyon ujjszopas+cumi ellenes voltam, de a cuminak hamar beadtam a derekam, mert a ket babat egyszerre cumi nelkul megnyugtatni szinte keptelenseg. Foleg miota egyedul vagyok veluk itthon. Ugyhogy az ujjszopassal most ott tartok, hogy akkor mar inkabb a cumi... igy aztan amikor latom, hogy szopjak az ujjukat alvas kozben (mert altalaban csak egyik-masik nappali alvas kozben szopjak, szoval azert nem annyira veszes a helyzet), mindenesetre amikor latom, akkor erovel kicibalom a kis huvelykujjukat (vagy az egesz okluket alkalmankent) a szajukbol, es a helyere beszuszakolom a cumit. Egyebkent erdekes a dolog, mert foleg Bencere jellemzo ez az ujjszopas, (bar az utobbi idoben Gergot is rajtakaptam egyszer-ketszer), szoval az az erdekes, hogy Bencet mar a magzati ultrahangokon is lehetett latni, hogy szopta az ujjat... Aztan egy idore elfelejtette, es most ujra kezdte. Erdekes.

A masik nem annyira sikeres terulet a nappali altatas maga. Az esti altatas csont nelkul megy, furdenek, esznek, aztan letesszuk oket, es mar alszanak is, semmi kecmec. Kiraly. (Esetleg nehany altatodal az en prezentaciomban, de csak ha nem alszanak el rogton.) Nappal viszont komoly erofeszitesbe telik, hogy legalabb egy felorara lehunyjak a szemuket. Megint csak: a szules elott szilardan elhataroztam, hogy nem fogom oket se alomba ringatni, se razni, se altato zenet nem hasznalok, semmi egyebet nem akarok az alvasukhoz kotni mint allando korulmenyt, mert csak az en - es kesobb az o - dolgukat nehezitenem. Na, most mar ebbol is engedtem - bar az alapeszmevel tovabbra is egyetertek, csak eppen a gyakorlatban valahogy nem mukodik. Legalabbis nappal nem. Ejjel kivaloan megy az, hogy meg ebren teszem le oket, es majd ok jol elaltatjak magukat, pont mint a nagykonyvben, de ezt nappalra valahogy elfelejtik... Ugyhogy nappal bizony megy a ringatas es a karban razogatas, mert maskulonben eselyunk nincs arra, hogy elaludjanak. Gergo a jobbik eset ilyen szempontbol, o konnyebben elaltatja magat, meg nappal is, de azert egy kis ringatas neki sem art, a gyorsabb (es biztosabb) eredmeny erdekeben. Nem akarom en oket hajtani, ne dobjatok ram koveket, csak amikor az egyiket altatnam, es mar a masiknak is biggyed lefele a szaja, akkor jobban orulnek a gyors eredmenynek, hogy lehetoleg elaludjon az egyik, mielott a masik ektelen uvoltesbe kezd... Szoval megint csak az a konkluziom, ami korabban mar annyiszor, hogy azok a dolgok, amik esetleg kivaloan tarthatok es mukodnek egyetlen gyerekre, azok az ikrekre nem egeszen kivitelezhetok. De azert probalkozunk... :o)

Balazzsal egyre tobbszor torjuk a fejunket valami hirtelen meggazdagodas lehetosegen, mivel valahogy egyikonk sem akar dolgozni jarni, inkabb csak itthon figyelgetnenk, hogy hogyan nonek a gyerekek, es arra jutottunk, hogy ha ki tudnank fejleszteni valami ketyeret arra, hogy hogyan lehetne a gyerekek szajaba rogziteni a cumit, azt tutira minden szulo megvenne (mert olcson adnank, egyutterzesbol), es abbol egycsapasra meggazdagodnank. En meh csak a fulre akaszthatos gumiszalagig jutottam, de Balazs mar a fogra rogzites technologiajat fontogatja... (az az aprocska teny, hogy a gyerekeknek megn incs is foguk, a tervezes folyamataban elkerulte a figyelmunket.) Es megmondom oszinten, egy remenytelen alkalommal mar a pillanatragaszto gondolata is felmerult... :o) Ugyhogy anyagi (es mentalis) helyzetunk javitasa erdekeben cumi-kerdes jeligere a varom javaslatokat a kommentek koze, esetleg a vendegkonyvbe. Jutalek is szobajohet. ;o)

Beoltottak

Most én irok, Gergo. Mert Bence még be van ájulva. Mert szurit kaptunk - hármat! Mamiek mar mondogattak egy par napja, hogy majd penteken megyunk a doktornenihez, (nem mintha tudnank, hogy mikor van pentek, de gondoltuk, hogy nem lehet mar messze, mert a mami hangjaban naprol napra egyre nott az aggodalom), szoval hogy penteken megyunk a doktornenihez, es hogy ott majd kapunk oltast, ami fajni fog, de hogy nagy szuksegunk van ra. Hat en nem tudom. Probaltunk Bencevel batran viselkedni (leginkabb azert, hogy a mamit ne keseritsuk el nagyon), es szepen birtuk az egesz vizsgalatot, de elotte azert mar diliztunk egy kicsit, hogy nehogy mar gyanus legyen, hogy 'tul jok' vagyunk.

Aztan eljott az oltas ideje. Mindannyiunkat varatlanul ert, hogy az 'oltas' alatt nem csak egy szurit ertenek, hanem harmat, es raadasul meg pluszban volt egy kanalas orvossag is. Amikor ezeket elmondtak, eroteljesen pislogni kezdtem, hatha akkor majd felmentenek a megprobaltatasok alol. Hasztalan volt. Nem mentettek fol. Mig mami Bencet dajkalta, Apa az olebe vett, jo erosen szoritott (amit eloszor egy kicsit zokon vettem, de aztan kesobb megértettem, mert tuti kiugrottam volna a karjabol, amikor a neni kozelitett a nagy tuvel...). Ketto szurit kaptam az egyik labamba, egyet a masikba, es aztan megprobaltak megnyugtatni a kanalas orvossaggal, de hat korabban kell ahhoz felkelniuk... Azert megittam szepen, hogy ne legyen ram panasz. Nem sokat sirtam, csak akkor, amikor nyomtak belem azt a nyuves tut, de aztan lattam, hogy mami jobban sir, mint en, es akkor en inkabb gyorsan abbahagytam. Bence is ugyanigy volt, Mami azt mondta, nagyon buszke rank. Szerintem is batrak voltunk. De remelem jutalmul most mar nem kell menni egy darabig...! Most aztan akkor biztonsagban vagyunk a hepatitiszbé, diperté, pneumokokkusz és a rotavirussal szemben. Hurrá. Azt se tudom, mik ezek, de Apáék szerint ezek mind fenyegettek minket. Szerintem mi Bencevel lebirkoztuk volna ezeket siman. Vagy csak rafekszunk es agyonnyomjuk a virust. Azt is lehet. Siman.

Az utca népe

Erdekesek az emberek. Akarhova megyunk a nagy hatalmas piros babakocsival, mindenhol mosolyognak rank a jarokelok, megallitanak, meg akarjak nezni a gyerekeket, mindenkinek van legalabb egy ismerose, aki szinten ikres, es meg akarja osztani a sorskozosseget, vagy valami.

Az elso bevasaro korutunk hatekonysaga is nagyon alacsonyra sikeredett, nagyjabol 10 perc alatt tettunk meg kabe 5 metert, mert lepten-nyomon megallitottak a mosolygo jarokelok. Es ez azota is igy van, de mar megtanultuk, hogy a hatekonysag fokozasa erdekeben kedvesen (es foleg gyorsan!) visszamosolygunk, de renduletlenul megyunk tovabb, nem allunk meg, esetleg menetkozben elaruljuk, hogy igen, ket fiu, es nem, nem egypetejuek, es igen, nagyon aranyosak es jo babak. (Valahogy mindenki erre kivancsi.) Az idosebbek gyonyorkodve nezik a kicsiket, mas anyak egyutterzoen mosolyognak es mutogatjak a sajat gyerekeiknek a babakat (es kozben titokban halat adnak az egnek es ki-ki a maga istenenek, hogy nekik egyszerre csak egy babaval kell boldogulniuk), a fiatal paroknal a lanyok paras szemmel bokodik a parjukat, a tinedzserek is be-benevetnek a babakocsiba es mondanak valami vicceset (amit vagy ertunk, vagy nem) , de meg a macso agglegenyek is elmosolyodnak esetleg bekacsintanak a babakocsiba a ket gombocartur lattan. Sot, egyik-masik jarokelo meg tanacsot is ker, hogy van-e valami tuti modszerunk iker-gyartasra. (Van, de nem aruljuk el. ;o) Neeeem, nincs is.

Mar a pocakossagom alatt is ez volt (es ezalatt most azt a 9 honapot ertem, es nem az 'altalanos' pocakos alkatomat...), szoval mivel a vege fele eroteljesen hajaztam egy kisebb balnara (= tehat nem lehetett osszeteveszteni, hogy esetleg csak duci vagyok), az emberek teljes biztonsaggal mertek odajonni beszelgetni es erdeklodni. Amikor megtudtak, hogy ikreket varok, tortenetek hosszu sorat zuditottak rank, tobbnyire kedves torteneteket persze, nem riogattak remtortenetekkel. (Vagy legalabbis nem mindenki...)

A cimben emlitett 'utca nepe' masik vetulete a szo szerinti mi utcank nepe, akik vasarnap delutan 'welcome party'-t rendeztek a babaknak. A szembeszomszedunk szervezte, es osszehivta az egesz utcat magukhoz, (7 csalad - nem tul hosszu az utca, na), es csinaltak egy kis osszejovetelt. Sutottem egy kis szilvas lepenyt, de mindenki mas is hozott enni-inni, sajat sutesu dolgokat (ami ausztraloknal nem nagyon jellemzo!), es egy csomo ajandekot is kaptunk toluk, nagyon kedvesek voltak, nem is gondoltuk volna. Itt is megnyomogatta mindenki a gyerekeket, es lelkesen ajanlkoztak bébiszittelni. Nem gondoljak, hogy majd jol szavukon fogom oket, es nem soka csongetek az ajtojukon, es hozom a kicsiket megorzesre... ;o)

Tegnap bevittuk a toportyuket a belvarosba is, megmutogatni oket a munkahelyunkon. Nagy sikert arattunk mindenhol veluk. Igyekeztunk persze nem elszallni az irantunk tanusitott nagy erdeklodestol, hiszen egy szerda delelott az irodaban gyakorlatilag barmilyen esemeny, ami kicsit kizokkentheti az embert a munkabol, bizton nagy erdekodesre tarthat szamot... Mindenesetre tenyleg nagyon kedvesen fogadtak minket nalunk is, meg Balazseknal is. Nalunk valahol szamitottam ra, hiszen tobbsegeben lanyok/nok vagyunk ott az irodaban, szoval szamitottam ra, hogy a gyerekek kezrol kezre jarnak majd, es a vegen ugy kell oket erovel osszeszedni, hogy hazaindulhassunk. Igy is volt. :o) Aztan atmentunk Balazsekhoz is, ahol viszont tobbsegeben fiuk/ferfiak dolgoznak, igy aztan a kezrol-kezre jaras el is maradt, de a sracok is nagyon helyesen korbealltak minket, es gyonyorkodtek a gyerekekben. A batrabbja odaig mereszkedett, hogy megnyomogatta valamelyik baba hurkas kis labat. Ez volt a maximum. (Egy kolleganoje fajult csak odaig, hogy meg is dajkalta valamelyik babat, de Balazs nem rajong azert a csajsziert, ugyhogy nagyon rajta tartottuk a szemunket, mig nala volt a baba...)

Szoval igy jartunk. Erdekes volt bemenni az irodaba. Valahogy nem vagyunk vissza, egyikonk sem... Pedig Balazsnak hetfotol ujra kezdodik a robot. :o(

Magunkra maradtunk

Hat ennek is eljott sajnos az ideje, szuleim szombaton hazautaztak. Most maradtunk eloszor egyedul a gyerekekkel, mert ugye ok mar megerkeztek a szuletesuk elott nehany nappal, igy eddig mindvegig hatosban voltunk.

Szombat delben kivittuk oket a repterre, meg ott a repteren nagyanyo es nagyapo megetette a gyerekeket indulas elott utoljara (amig mi is magunkba tomtunk ebed gyanant egy whoppert, ki tudja, mikor fogunk tudni legkozelebb enni, most hogy mar nincs otthon 'szemelyzet').

A bucsuzkodas eleg fajdalmasra sikeredett. Eddig is volt minden elvalaskor siras-rivas, de most meg nehezebb volt, mindket oldalrol. (Ez volt az, amikor a szokasos "gyerekek sirnak, felnottek vigasztalnak" felallas epp forditva sult el, es most a "felnottek sirnak, gyerekek osszevissza pisilik magukat" helyzet alakult ki.)

Felszalltak rendben, en meg sirdogaltam egy kicsit, aztan az osszevissza pisilodesre valo tekintettel meglatogattuk a repteri pelenkazo helyiseget, (ami egyebkent eleg nagy csalodas volt a csodaszep Westfield-i utan...), aztan hazamentunk. A haz lehangoloan ures volt. :o( Hogy ne keseregjunk annyira otthon egyedul, osszeszedelozkodtunk, es atmentunk Melcsiekhez bbq-zni, de este megint csak a csendes es ures haz fogadott minket. Az elmult ket napot eddig viszonylag jol atveszeltuk igy negyesben is, de azert most erezheto igazan, hogy milyen nagy segitseg volt eddig, hogy itt voltak a nagyszulok. Most ha mindkettonk keze tele van egy-egy gyerekkel, nincs kinek kurjantani, hogy "Bence lehanyt, hozzal mar lecci egy torlokendot" vagy ilyesmi... Szoval most szembesulunk eloszor a hetkoznapok nehezsegeivel. De meg ez sem az igazi, hiszen most meg itthon van Balazs ket hetig velem, igy a felnottekre juto gyerekek szama 1:1. De 18-atol mar dolgozik, amikor is az arany igen csak leromlik, es ram marad mindket babicsek. Kicsit (kicsit?!?) be vagyok tojva ettol, de egyelore probalok nem gondolni ra, es ez alatt a ket het alatt probaljuk kialakitani a legjobban mukodo rutint az elkovetkezo hetekre. (Aludni is probaltam elore. Nem sikerult.)

Most epp elaludtak mindketten. (Ritka pillanat...) :o) Megyek is gyorsan enni valamit. Nehogy mar csak a gyerekek legyenek hurkasak... ;o)

Jelentés az ombudsmannak

Kedves Ombucmanó!

Bence vagyok. Azert irok, mert azt gondolom, hogy meltanytalan banasmodban reszesulok. Gergo csak azert nem szol, mert o bekesebb, de majd en jol kiallok mindkettonkert. A problema a kovetkezo: ehezem. Jo, jo, hogy a mami meg a papi probal etetgetni, foleg amikor malac modra visitok, de higgyek el, nincs mas valasztasom. Neha hosszu masodpercekre is elveszik a tejecsket a szamtol, hiaba kiabalok. Valami bufizesre hivatkoznak, ami nekem amugy is csak szukseges rossz, es amugy sem ertem, hogy miert nem latjak, hogy NAGYON ehes vagyok. Nagyapo a multkor valami tehénkét is emlegetett, hogy esetleg racsatlakozhatnek kozvetlenul valami tehénkére, es akkor az biztositana a folyamatos tejellátásomat, de erre iranyulo torekvesnek azota sincs semmi nyoma. Pedig igazan orulnek.

Kerem, hogy vizsgaljak felul a helyzetemet es kuldjek gyorsan azt a tehénkét. Vagy esetleg legalabb egy csaffadt kecsket, az allergia miatt.

Udvozlettel,
Bence es Gergo (Lesovanyodott kepeket is mellekeltem sanyaru sorsom bizonyitekakent)