Google Analytics

csütörtök, március 30, 2006

Toltott paprika - ausztral modra

Tegnap a Bunningsban kaptam egy naptarat a fonoktol, amiben minden honapra van egy recept. Es aprilisnal mi volt? Na mi? Hát Hungarian Pepper Meatball! :oD Atolvastam a receptet, es ugy latom, hogy hat semmikeppen sem valami klasszikus magyar etel, de leginkabb valahova a sokkal inkabb hagyomanyos es magyarosabb toltott paprika es a paradicsomos husgomboc koze tudnam besorolni. Persze, ez is ausztralositva van egy csoppet, peldaul tele van capsicum-mel (kaliforniai paprika), fokent zolddel es sargaval, amit nem tudtam hova tenni, de legalabb van benne paradicsompure is. :o) A vegen pedig petrezselymes joghurttal van meglocsolva, a szerintem sokkal finomabb tejfol helyett! (Ehhez mondjuk hozza kell tennem, hogy a tejfolt itt nem nagyon ismerik, nem nagyon hasznaljak. Lehet persze kapni a boltban, de talan csak egy vagy ket markat, es nem nagyon teszik semmibe. Mert nem tudjak, mi a jo. :o) Raadaul, ha veletlenul megis hasznalnak, akkor a bazi magas zsirtartalmu, szinte kemeny tejfolt eszik, pedig a finom, lightos, puha, lagy tejfol ezerszer finomabb. De ezt ok nem tudjak. Még.

Nemregiben arra a megallapitasra jutottam, hogy abban a Coles-ban, ahol mi vasarolunk, a teljes tejfol-fogyasztasnak legalabb ketharmadat mi tesszuk ki Balazzsal, mi megeszunk egy heten egy fel litert siman. (Mert ugy aruljak, 500ml-s kiszerelesben). Sokszor van ugy, hogy az egyik heten megveszem mondjuk a sorban balrol az elsot, es legkozelebb, mikor megyek, en veszem le a masodikat, a tobbi erintetlen... :o) Ugyhogy meg kell ennunk jo sokat, nehogy a vegen meg toroljek a rendelesbol, es ne lehessen kapni tobbe.

Emlekszem, az IKEAban, mikor neha ettunk olyat, hogy tejfol piritoson zoldhagymaval (ami az egyik legfinomabb reggeli szerintem), akkor teljesen marslakonak neztek minket... Aztan szepen lassan megkostoltak a kollegak is, es azota talan ok is novelik valamicsket az ausztralok tejfolfogyasztasat. De ez sajnos elenyeszo aranyt kepvisel csak a vilaggazdasagban.

Bar, azert mi igyekszunk sokat tenni a magyar konyha nepszerusiteseert - leginkabb persze aljas onzo erdekektol vezerelve, mert igy abban bizunk, hogy ha igeny lesz ra, akkor lesz tobb magyar delikat, lehet kapni tobb hozzavalot, es a vegso mennyei cel az, hogy a GESZTENYEPURET importalja ide valaki!!!!!!! Es persze az is, hogy ne arany áron adja...

Szoval, fozes. Ma peldaul turostesztat hoztam magammal ebedre, ami mondjuk nem tartozik a rendkivul bonyolult, vagy extra etelek koze, de osztatlan sikert aratott a kollegaim kozott, sorra jottek ide megszagolni, megnezni, sot egyik-masik meg hozott villat is a konyhabol, hogy megkostolhassa... A bunningsban egyszer emlitettem, hogy hetvegen meggylevest foztem, minek hatasara az egyik kollega heteken at nyuzott, hogy mikor johetne el hozzank megkostolni a hires-nevezetes magyar meggylevest. Eljott, megkostolta, megette az egeszet, es azota azt emlegeti minden alkalommal, amikor talalkozunk, es ajanlgatja masoknak is. (Ha ez igy megy tovabb, vendeglot nyitok...) :o)

A szerb kolleganomek az uborkasalataert voltak oda, amit itt szinten nem ismernek. Nagy tiszteletet tudok kivaltani azzal is :o), amikor nokedlit csinalok. Mivel annak nem igazan van pontos angol forditasa, amit meg is ertenek, ezert csak azt szoktuk mondani, hogy homemade pasta, azaz hazilag keszitett teszta. Na, hat ettol teljesen elajulnak, hogy valaki a mai vilagban kezzel csinal tesztat otthon! :oDDDD (Altalaban szivesen cserelek recepteket, de a nokedlirol nem beszelek senkinek, mert ha kiderulne, hogy milyen egyszeru, akkor egyszeriben leesnék a piedesztalrol, es azert nagyon jo ott fent! ;o)

Ja, es nem is beszelve az otthoni sutikrol, amik ossze sem hasonlithatoak az itt kaphatokkal, de ezt mar kifejtettem a multkor.

A mult heten foztem toltottkaposztat, ami azert nem lett egeszen tokeletes, mivel nem nagyon lehet konnyen kapni savanyukaposztat, igy edeskaposztabol foztem, raadasul fustolt hus se volt, ami megjobb izt adna neki. De ettol fuggetlenul szerintem nagyon finom lett - es nem utolso sorban ehhez is kellett egy jo adag tejfol a tetejere. (Ld. Vilaggazdasag. Because I care.)

Ennyi volt mara a Horvath Rozi kulonkiadasa. :oD

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Lilla!

Tetszik ez a magyar konyha népszerűsítő oldalatok:) Én támogatom, hogy nyissatok egy magyar vendéglőt, és utánanézek a gesztenyepürének, hogyan lehetne exportálni:)))) Üdv! Nyári Zoli

Lilla írta...

:) Ari vagy, koszi, de kozben az egyik kedves blogolvasonktol kaptam egy isteni receptet arra, hogy hogyan allitsak elo gesztenyepuret... Meg nem probaltam, de mar alig varom! A sikerekrol majd beszamolok itt a blogon ugyis. (Azaz ha sokaig nem hallasz a gesztenyepuremrol, akkor az azt jelenti, hogy nem valt be.) ;)